Kovács Ágnes (szerk.): „…az Isten is azt segíti, aki iparkodik." Barkóczy Krisztina levelei férjéhez, Károlyi Sándorhoz 2. (1712-1724) - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 49. (Nyíregyháza, 2017)
Levelek - 1720. január 6. - 1720. július 14
magát, ha szóval való beszédbül ok nem adatot volna, nem is merte volna csak elméjére is venni, s most is úgy, ha azzal haragot venne magára, kész elmúlatni. Kegyelmed ithon létébe semmiképen nem engedte az más fél megemlíteni. Az pedig küszködik a szeretet s böcsület közöt, rettenetes tusakodása van, mint- hogy jól érti s tudja, miben ál. S elhiszem, ha erőssen tiltatik, el is múlatja, nekem úgy tetszik, noha rulla nem bátorkodót még csak egyet is szólni. Én nem tudom, mit kel vélle tenni, aminthogy ha előmbe ke[rü]l is, se jovallom, se nem tiltom, csak ment akarok túlié lenni. Egyiket a kissebségért nem cselekszem, s az másikot azért, hogy mi lesz a vége továb való életének, Isten tudja. S ebben már, úgy látom, megnyugodt, hogy üdvösséges életet talál, a másba pedig lelki veszedelmet gondol. Elégé sajnállom, de én régen félek ettük Kegyelmed, Szívem, írjon valamit, mit cselekedjem köztök.2 Géresi János a maga dolgát alázatosan recommendáltatja általam. Az pestisrül Székely József Kegyelmednek írót levelét most olvasom, az hajdúk ruháját, látom, sürgeti. Ugyanazon őrzésre rendelt hajdúk, ollyak, mint az többi, székibe járnak be Nagybányára innya. Az Isten őröz, más, nem hiszem, úgy szorgoskodjék benne, amint kellene. Ezzel maradok, Édesem, Kegyelmednek igaz hites társa Barkóczi Kristina m.p. Az Győri és Szabó János számadását Károlyba létembe ki nem kerestem, most kéretem, s nem leli Andrási. Én ugyan újoban írok, de ha Kegyelmed рЪЪяп ráigazíthatná, ha meg nem találtatnék idején, akartam írni rulla. Farkassal semmire sem mehetek, Böszörményi azt írja, kivált a ménes és marha számadásába csak azon zűrzavar, mint azelőt. Én ugyan most megfenyítettem. A stucaturás- sal végezni akartam, amint edig dolgozot, ezután is kész azon fizetésre. Egész öltöző köntöst kíván, kalpaggal, mindenével edgyüt azon felyül. 1 úgy tűnik, hogy Perényi Éva mellett egy másik jelöltje is volt Szuhányinak 2 a későbbi levelek alapján Perényi Éva és Szuhányi Márton („szép ember”) kapcsolatáról, házassági tervéről van szó 499. Olcsva, 1720. január 17. (MNL OL P 398. No. 37 263., 37 497.) [Feljegyzés a lapszélen:] Az könyvecskét most készítvén kézhez, ím, elküldöt- tem. 321
