Kovács Ágnes (szerk.): „…az Isten is azt segíti, aki iparkodik." Barkóczy Krisztina levelei férjéhez, Károlyi Sándorhoz 2. (1712-1724) - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 49. (Nyíregyháza, 2017)
Levelek - 1723. február 4. - [1723.] december 8
fala leromlik, a fedelét nem bírja. Egyebüt is romlik, porlik it ben a várba is a nyers téglaépület. Ara vetlek a kűmívesek, hogy hirtelen be nem fedték, mert azt fedél alat volna jó dolgozni is, hogy víz ne érné, mikor csinálják is. Az Ferus részin való bástyába is kiromlot egy nagy darab. Bár minden erőt ere fordítanak az építésbe, mert valóba kellene. Az apácák Budán kétségbe estek, hogy intentiójok füstbe megyen. A Cardinalis5 élőt erőssen rontják dolgokat. Ezzel maradok, Szívem, Kegyelmednek igaz hites társa Barkóczi Kristina m.p. Már úgy látom, semmi jót nem remélhetni, akár ígírjenek, s akár ne, csak veszni indult minden dolgunk. Kegyelmed is, úgy látom, csak imígy-amúgy bízik. Van is oka rá, elég nagy búra való okunk van minden módon. Vandernek, amikor lehet, borrul providiáljon Turcsányi, mert én neki innet, ha télbe nem kellet, már két poltúrára bort nem küldhetek. Compóval szépen vagyunk, egy forint jövedelmét sem láttam Erdődnek, mégsem fizette ki a szőlős embereket. Van bajom miatok, számadásra soha elő nem vehetem. A Merkliének sem lehet vége nélkül pedig. Szegíny Bainé, vagyis már Ilosvainé, roszul járt, a fülpösi filagóriának a gará- dicsa leszakadt allatta. Más forgatja az ágyba is, a dereka romlot meg. Mondhatni: rósz grádicsú fülpösiek, mint a csegődi ács. Az csanálosi serfőző üstöt küldtem a hutába, igen jó sereket főz, s lesz is keleti, de edig csak a hutásokot győzte. Nagyob az, árpát sernek pínzen kel vennem, nincs elég. It is főzetek ugyan az árendán. 1 vsz. elírás február helyett, hiszen Károlyiné levele március 6-án kelt 2 Varsóba 3 hódsző- rből készült finom nemez, filc, amelyből főleg kalapot, esetleg takarót készítettek 4 elhunyt édesanyjának 5 Csákylmre 655. Nagykároly, 1723. március 9. (MNL OL P 398. No. 37 416.) Károly, 9. Marói 1723. Édes Szívem! Én oly szívesen kerülném, hogy Kegyelmedet ne búsítanám, hogy ki sem írhatom, de a feletéb való kárt látván, kéntelen vagyok hírré adnom. Az svábok 569
