Kovács Ágnes (szerk.): „…az Isten is azt segíti, aki iparkodik." Barkóczy Krisztina levelei férjéhez, Károlyi Sándorhoz 2. (1712-1724) - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 49. (Nyíregyháza, 2017)
Levelek - 1721. január 14. - [1721.] december 21
(MNL OL P 398. No. 37 347.) 581. Nagykároly, 1721. szeptember 3. [Külső címzés:] Az én Kedves Uramnak, Gróff Károlyi Sándor Uramnak ő Kegyelmének szeretettel írám. [Külső feljegyzés:] Ha Viskiw<?k ír Kegyelmed, az könyvekről el ne feledkezzék. Károly, 3. Septembris 1721. Édes Szívem! Az leveleket, kik postáról érkeztek, felszakasztottam, ha valami új hír lesz vala benne, kivált a hutást, magam is alig várnám. Köleséri Uram írja, hogy az gyűlés 5. Octobris beál. Nem írja ugyan, hogy menjen Jasztrabszki, de tudom, nem késhetik már sokára. Bárcsak annyi csendes üdőnk lenne, Édesem, hogy két vagy három óráig beszélhetnénk az leányom dolgáról edgyüt, míg Jasztrabszki bemegyen. írja Köleséri Uram, hogy annyi distractiója van, éccakára mehet csak házához. A Generalis1 most gyógyul súlyos betegségébül, az aszonyt a negyednapi hideg leli, az kisaszony is most épülget a hideglelésből. Ügy látom, roszul szolgál az erdélyi áj er. Az svábok tagadják, a fonást hogy fel nem vették, én pedig úgy tudom, be is írták a levelekbe, hány fontot fonjanak. Borunk nincs korcsmára, de kivált asztalunkra, hacsak Kegyelmed Olcsvárul jó idején szállításáról nem parancsol. Csak a sok dologal mentik magokot. Egyebekrül szóval üzentem Andrási Unitul bővebben. Ezzel maradok Kegyelmednek igaz hites társa Вarkóczy Krisztina m.p. 1 Virmond 447
