Kovács Ágnes (szerk.): „…az Isten is azt segíti, aki iparkodik." Barkóczy Krisztina levelei férjéhez, Károlyi Sándorhoz 2. (1712-1724) - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 49. (Nyíregyháza, 2017)

Levelek - 1712. január 31. - 1712. október 25

Pater Selindi Uramat, amikor szembe lehet Kegyelmed vélle, kérje szómmal, nevezet szerint szerezzen egy könyvet, kinek titulussá Nagy mesterség az jó élet, Pater Tarnóczi munkája. De talán úgy járok a sok könyvkéréssel, mint Diószegi.

Az titulust, minthogy mind németek az postamesterek, hogy írassam, tudósítson Kegyelmed, Szívem. Most franciául írattam, ha jól találták együt a magyar írást, csak levetik.

Ezzel Isten oltalmába ajánlom Kegyelmedet, Édes Szívem, és maradok Kegyelmednek igaz hites társa

Olcsva, 16. Februarii 1712. barkóczy Krisztina m.p.

Fiam Uramék az vármegye emberére hadgyák az Kegyelmed válaszát, Szívem, egyebekrül is akarván írni.

1 Uramnak, Gróf Károlyi Sándor Úrnak, О legszentségesebb császári és királyi Felsége altá- bornagyának és államtanácsosának. Budán át Pozsonyba. 2 elképzeltem 3 ~ Jánosnak, akivel Károlyi a szatmári békesség történetének magyar változatát lemásoltatta felesége számára 4 értsd: itt-ott 5 hagyták leromlani 6 Perényi Mihály, mivel párbajban megölte Lehoczky Mártont, menekülni, bujdosni kényszerült, és kilátástalan helyzetében megtébolyodott 7 utalás lánya rosszul sikerült házasságára

333.

Olcsva, 1712. február 25. este

(MNL OLP398.No. 37 035.)

bfmtül minden jókot kívánok Kegyelmednek, Édesem!

Szintén reggel Aszonyom Anyámhoz akarván indulni, mivel Istennek nagy ítéletibül az nyakán csinált lyuk miá majd az hátára is lement a tüzesség, s az lyukába szorult, hogy az sinór mozdításánál jobbára hús szakadoz, lehetetlen elszenvedni. Hanem csak az varsányi borbéllyal be akarja gyógyítgatni. Oly nyomorúságára nézve vagy két napra odafordulok. S az vármegye emberét, Maróti Ferencet sem győzvén várni, aki csak miolta elválasztatot is, töb egy hetinél.

Mikor szintén rendbe akarnám hagyni itten leveleimet, akor veszem Kegyelmed kétrendbeli leveleit, 13. és 17-dik[én] költet. Édes Szívem, nem kevéssé búsulok, hogy leveleimet nem vehette, s való dolog, hogy postán nem is küldöttem töbet kettőnél, s még amint hozzávetem, talán felettéb nem is késet volt, mert 3-dik[án] vagyis 4-dik[én] Febmarii írtam az elsőt, úgy gondo26