Kovács Ágnes (szerk.): „…az Isten is azt segíti, aki iparkodik." Barkóczy Krisztina levelei férjéhez, Károlyi Sándorhoz 2. (1712-1724) - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 49. (Nyíregyháza, 2017)
Levelek - 1714. szeptember 2. - 1714. december 27
lesége tenne fassiót káptalanba. Ha vonhatom Kegyelmed haza jöveteléig, vonom. Máskínt állandónak mondják, minthogy vérnek1 köti és el nem idegeníti. Az bor 8 s 9 forinton vétetődöt csebri, úgy értettem, az Ermellyéken, de az földesurak úgy mondják, már megtöltvén mindenüt, teljességgel nem kaphatni. Hanem Korda mondja, hogy Váralja táján jól termet. Bányán pedig ugyan bővön, s jók is. Az váraljai ekoráig 3 máriáson köbli, s az bányai, másfél köböl egy forinton ment. Én számomra is 100 forintot adót Ötvös Uram, most azon vesznek asztali bort. Én se Budán, se másut nem vennék, mert a korcsmáknak soha nem vala derék sikere, s hát most, ily drága bor idején magunk szükségére vehetünk Váralja táján is. Az estve Munkácsi is megérkezet. Az borok árát lehozta, de még nem informált egészlen rulla. Isten kegyelméből it Bereg vármegyébe, ha ezután nem szaporítják, tűrhe- tőven eset a quartélyos, két companiának mondják rajtok lenni. Az kisaszonyoknak Pál Űrfi, hacsak a szoknyájoknak valót vehetné is meg, jó volna, ot olcsób lévén a materia, s it alkalmatost ugyan nem is kaphatni. De roszul biztatja őköt maga levelébe. Én már a kék posztóbul a mentéjeket meg is szabattam, s egyik alá béllést is vettem. Ezzel maradok, Édesem, Kegyelmednek igaz hites társa Gelényes, 12. Novembris 1714. Вarkóczy Krisztina m.p. Mind Szamosszegen s Vitkába tiszt lévén quartélyba, tudom, alkalmatlan leszen Olcsván lakásom. Az német kertész elbocsátása eszembe sem volt, hanem az vént írtam, de már ugyan lecsendesedet az német is. Csakhogy nem fizethettek neki, azért ba- joskodot. De így is szépen kéredzet, s még oly szépen íratta, hogy ketten ők ot nem szükségesek. 1 vér szerinti rokonnak 401. Hely és dátum nélkül. [Gelénes, 1714. november 13-24. között]1 (MNL OLP398.No. 37 150.) Édes Szívem! Posonbul, 9. Novembris írót, leveleimre való válaszát Kegyelmednek szeretettel vettem, egészségbe való léteién szívesen örvendek. Én is Isten kegyelméből jó egészségbe vagyok. Az egy kezem ugyan nem szintén jól van, mostan leginkáb 174
