Kiss Ernő I. világháborús visszaemlékezései - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 46. (Nyíregyháza, 2015)
Háborús naplóm
Háborús naplóm a repülők, mint a legyek, s ezek bizony már a mögöttes országrészekben is sok galibát csinálnak. Nekem a következőképpen mutatkoztak be. Egy ízben Dutovljében jártam a zászlóalj részére mindenféle jót felvételezni. Szekerünk egy hosszú szekérsorba beékelve lépésben haladt az országúton. Egyszerre csak búgva közeledik egy nagy zöld-fehér- piros, kétfedelű repülőgép. Már akkor megkezdődött az idegesség a trén vonalban. Mi, még itt újoncok lévén, kíváncsian figyeltük a nagy gépet, melyet kis apró felhőkként kísértek az elhárító ágyúk srapneljei. Hanem, amint közelebb jött, s egymás után három hatalmas bombát dobott le a közelünkbe, a mi kíváncsiságunkat is a félsz váltotta fel. Az egész kocsisoron irtózatos pánik vett erőt. A lovak leugrottak az országúiról, s ment, ki merre látott. Hiába vágtázott egy trénparancsnok alezredes előre-hát- ra, sem a megvadult lovakba, sem a megrémült emberekbe nem tudott lelket verni. Mi is kerülő úton jutottunk be Dutovljébe. A frontról pedig egyenesen riasztó hírek jöttek. Itt nem lótottunk-futottunk elő- re-hátra, mint a Kárpátokban. Egy helyen kellett kitartani, de állás az nem volt, csak 60-80 cm magas kőrakás és 10-15 cm mély árok, az is csak addig, míg az olasz pergőtűz össze nem borította. Két hétig voltunk Ponikvében, aztán mi is kimentünk az ezredhez, s szemtől szembe láttuk a fent vázolt állapotokat. November 17-én érkeztünk meg a Segeti mellett fekvő barakktáborba. Csatakos, sáros idő volt. Itt osztották be menetzászlóaljunkat az ezredbe. Én a 13. századhoz kerültem. Parancsnoka a már fentebb említett Millióm kapitány. Szakaszparancsnokok voltak: dr. Vitéz József, egy dússzakállú, moró- zusnak látszó, de inkább csak elfásult (1914. augusztus óta a fronton lévő) idősebb, 28-30 éves hadnagy, dr. Héder János zászlós, volt szigeti osztálytársam, Héder Pista bátyja, jókedvű, bolondozni nagyon szerető, kedves fiú és Romancsik törzsőrmester. Negyediknek én voltam kijelölve, ugyanis, mikor Héder megtudta, hogy már másodszor vagyok a fronton, azonnal előterjesztett kadetaspiranttá való előléptetésre, ami pár nap múlva meg is történt. A lágerben egész csomó ismerősre találtam. Ott volt Hajdú Zoli mint zászlós, Fodor Pista mint kadét. Szörnyűségeket beszéltek a frontról, melynek legrémesebb állatai voltak: a macska, a 28-as és a légi torpedó. A macska alatt a bombákat kellett érteni, melyek borzasztó légnyomással robbantak. A 28-as 28 cm kaliberű gránát, melynek pusztító hatása volt borzasztó. Olyan lyukakat vágott a doberdói kőbe, melybe 15-20 ember belefért. A légi torpedó pedig egy laposon lőtt, tempírozott szárnyas bomba, mely a földön sokszor meg-megugorva jött, s útközben robbant. Ilyen előkészítés után mentünk fel állásba november 23-án este. 47
