Kiss Ernő I. világháborús visszaemlékezései - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 46. (Nyíregyháza, 2015)
Háborús naplóm
Háborús naplóm zümmögve, a többi forte, hogy meg ne sejtse a cseh banda, hogy becsaptuk. Az ének felhangzik, az erdőszélen ülő fiúk felugranak, tisztelegnek, a csehek szintén. Tisztjeink behúzódnak az erdőbe, mulatnak a cseheken, akik a hatodik Gummi arabicum után már izzadnak. Végre Frici a tizedik után megkegyelmez nekik, mondván:- Na, ezek se éneklik nekünk többet a Gotterhaltét! Úgy is lett. A csehek elpárologtak mellőlünk. Sokat mulattunk még ezen az eseten később is, különösen, mikor a Gablonzban élő néhány magyar család is megtudta a heccet. Sokat rukkoltunk és nagyokat. Tisztjeink inkább bajtársaink voltak, mint szigorú felettesek, különösen Fischer 39-es főhadnagy, a stratégiai előadó. Sokszor tréfából képtelen feladatokat adott, a kínlódókat kinevette, ellenben nagyon szerette a talpraesett feleleteket, még ha tréfásak voltak is. Egyszer megyünk hazafelé, s a Nickelkuppén rákiált a századot vezető önkéntesre:- Balról tüzérségi tűz, jobbról lovasság, szemben az erdőből gyalogsági tűz, hátad mögött gépfegyver, feletted három ellenséges repülőgép. Ha ezek közül bármelyiket magában mondja, mindre tudni kell a legmegfelelőbb formációt, s azt azonnal végre is kell hajtatni a századdal. A századvezető önkéntes az első bemondás után vezényelni akar, de hallva a folytatást, egy pillanatra megbénul, de mire a hadnagy bevégzi, már ő is észbe kap, s utána rögtön harsányan vezényel:- Kniet nieder! Zum Gebet! [Térdelj! Imához!] Itt már csak az Úristen segíthet! Oly frappáns volt a felelet, hogy tisztjeink, akik az önkéntes kapkodásán akartak mulatni, a Fischer felsülésén kacagtak - becsületére legyen mondva - vele együtt. A fiú kommandójából szállóige lett, s még két-három év múlva is emlegették az ország minden részében. Nekem nem nagyon ízlettek a nagy kirukkolások, hogy mégis a rangelsők között, mint szakaszvezető kerültem ki az iskolából, azt inkább elméleti tudásomnak köszönhettem. Külön dicséretet kaptam térképolvasásból. Ennek históriája a következő volt. Iskolabefejező gyakorlatra elvittek bennünket 5-6 községgel odébb. Egyik faluban kezünkbe nyomták a térképet, s elmondták, hol van az ellenség - kb. három óra járásnyira. Három raj megy ki felderítésre, mindenkinek feladata egy-egy szakasz felderítése, tábori őrsök helyének meghatározása, ha lehetséges, elfogása. Indulás este hét órakor. Jelentés hozandó az ellenségtől körülbelül három km-re eső faluba, hova azalatt a század biztosítva előnyomul. Elindult mind a három járőr, egyiknek a parancsnoka én lettem. Én járőrömmel egy házban megbeszélést tartok. Megállapítjuk az útirányt, s az utat kijelöljük. A térkép szerint az ellenség balszámya egy meglehetősen meredek 43
