Kiss Ernő I. világháborús visszaemlékezései - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 46. (Nyíregyháza, 2015)
Háborús naplóm
Kiss Ernő I. világháborús visszaemlékezései hegyoldalra támaszkodik, mely erdősnek volt jelezve. Volt ennek a meredek hegyoldalnak egy kis lankás része, melyet három oldalról erdő vett körül, csak éppen a támadási irányból volt nyílt. Ha az ellenség még világoson elfoglalta helyét, egy tábori őrsét feltétlenül ide kellett felállítania. Ezt kellett nekünk felderítenünk. A meredek lejtőn levő erdőben a térképen egy csapás volt jelölve, mely ennek a tisztásnak a felső sarkába torkollott be. Én ezt a kis utat jelöltem meg felvonulási útnak. Elindultunk, s a legrövidebb utakon — dülőutakat, sőt gyalogösvényeket is felhasználva - kilenc órakor már a hegy lábánál voltunk. Itt rövid pihenő, azalatt végleges megbeszélés után elindultunk a csapáson. Én jártam elől, megbeszélésünk szerint olyan csendesen vonultunk felfelé, hogy egymás neszét is alig hallottuk. Nemsokára fel-fellobbanó fényt vettünk észre. Számításunk tehát helyes volt, a tisztáson tényleg volt tábori őrs, mely azonban teljes biztonságban érezve magát, még cigarettázott is. Mint már említettem, a tisztás felső részén is erdő volt, így az első vonalból nem lehetett ide látni. Mi a csapáson elértük a tisztás felső részét és lövés nélkül elfogtuk az egész őrsöt. Ez öt emberből állt, velük volt az iskola egyik tisztje is. (Az ellenfél ugyanis a Landwehr iskola volt.) Ez utóbbi váltig tiltakozott a hadifogság ellen, de mi nem tágítottunk, a főhadnagy urat is elvittük. Az erdőben pihenő alatt megbeszéltük a további teendőket. Minthogy jobbra kellett tartanunk a falu felé, úgy döntöttem, hogy három ember elkíséri a foglyokat, elviszi a pokróc alatt megírt jelentésemet a levezető úton, magam pedig négy emberrel a lankán megyek tovább, s esetleg a középső járőrrel egyesülve még egy tábori őrsöt fogunk. Időnk volt, mert csak 11 óra tájra vártak bennünket a faluba. Sajnos, a 44-es járőrt nem találtam meg, így a 2., 3., sőt a bal szélső járőr helyett a 4. és 5. tábori őrsöt is felfedeztem és belerajzoltam térképembe, aztán, mint aki jól végezte dolgát, mentünk hazafelé. A század, illetve iskola akkor ért a faluba és a főtéren éppen akkor rakta fegyverét gúlába. A másik részen ekkor abfertigolták [igazították el] a falu végén felállítandó Kantonierungswachekat. Hanem az embereimet és a foglyokat nem látom sehol. Éppen egy sarok árnyékában néztük az egyik őrség kivonulását, mikor a parancsnok harsány hangon haltol [állít meg] valakit. Az én embereim voltak a foglyokkal. Pár perc után találkozunk, s most már együtt megyünk a parancsnokságra, ahol megbeszélés volt tisztjeink felügyelete alatt. Jelentkezésem alatt a 39-esek hurráztak, hogy mi vagyunk az elsők. Hát még mikor megtudták, hogy nemcsak foglyokat hoztunk, hanem az egész vonal előtti terepet is felderítettük, akkor volt az igazi ujjongás. 44
