Család a háborúban. A Margócsy család emlékei az 1944-45-ös évekből - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 44. (Nyíregyháza, 2014)
Margócsy Emilné Algőver Erzsébet naplója
harc. Ennek tiszteletére ma a városháza erkélye nemzeti zászlódíszbe öltözött. Ünnepség lesz. A temetőben szaporodnak a sírok. Az északi temető bejáratánál balra a román keresztek, jobbra az oroszok - a piros kerítésben piros csonka gúlák tetején piros csillag a síremlékük. Piros koporsót is vittek a minap. Lajoska kimeszelte az alsó lakást, és ketten vele kisúroltuk. Várjuk a családját. Gyerekekről semmi hír, de most már komolyan várjuk őket. Kél a borsó, sóska, zöldség, retek. Ha jönnek, legyen mit enni! 1945. április 22. Vilmi, Lajoska, a 3 gyerek (Megyerék) megérkeztek 17- én. Elfoglalták az alsó lakást, 3 helyiséget. Sokat dolgoztak, amíg rendben lett minden. Sorra jönnek haza a menekültek, csak a mieinkről nincs semmi, semmi hír. Veczán János17 tegnapelőtt elment a családjáért Felsőszelibe. Hátha Szencről is tud valami hírt, vagy tud segíteni rajtuk, Erzsikééken. Sokat sírok, aggódom Jocókáék miatt is. Jézusom, vigyázz rájuk! Tegnap este az orosz doktornék valami ünnepet tartottak. Kértek asztalt, székeket, edényt, evőeszközt, de ma reggel szépen, tisztán, mindent visszahoztak. Ha minden ellenségünk olyan lenne, mint ezek, hamar vége volna a háborúnak. Imréék ma is itt ebédeltek, már Imre Jánoséknál laknak. Annuska ápr. 15-én nagy nehezen végleg elment, mert Kató 19-én megérkezett, most már készül Sárközre, az unokatestvéréhez. 1945. április 29. Holnap lesz 16 éve, hogy Ilikénk itt hagyott. Adjon Neki a jó Isten csendes pihenést. Jocókáékról hallották, hogy március végén Mosonmagyaróváron voltak, de valószínűleg tovább mentek Németországba. Bár jöhetnének már haza. De legalább valami hír róluk. Ma reggel Veczán János prédikált. Megvártam, és kérdezősködtem Erzsikéék felől. Azt hitte, Léván vannak. Ő is Magyaróváron volt februárban. Jött haza, Érsekújváron a húga, Mária bombatámadás áldozata lett. Felsőszeliben voltak, de nem tudták, hogy Erzsikéék valószínűleg Szencen vannak. Nagy ünnepségek készülnek május elsejére. Ki kell az ablakokat díszíteni. Csak legalább lenne virág, mert állítólag beverik az ablakot, ahol nem lesz dísz. Kovács István szobra helyett Hősök szobrát (egy ló szobra) avatják fel ma. Itt a Bencs László téren is lesz ünnepély. Már van egy nagy deszkaállvány, amelyiken Sztálin képe lesz állítólag. Az Imre hölgyek M. Jánoséknál laknak. Ebben a percben jelentette Vilmike, hogy felgyulladt a villany. Október 21 óta először. Nagy öröm már ez is. Május 6-án. Hazajöttek 30-án Hubayék. Itt voltak és vannak Maureréknél. Örömmel hallottunk a gyerekekről valamit. Jocóka Gyöngyikével Mosonmagyaróváron vagy Mosonyban voltak, amíg tovább nem kellett menniök Németországban. Erzsikéék pedig egy közeli faluban vagy tanyán voltak, hogy 17 Veczán János evangélikus lelkész, a család barátja — a későbbiekben a szlovákiai repatriálás egyik helyi szervezője. 28
