Család a háborúban. A Margócsy család emlékei az 1944-45-ös évekből - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 44. (Nyíregyháza, 2014)

Margócsy Emilné Algőver Erzsébet naplója

zörejre figyelek. Sokszor a saját szívem dobogására azt hiszem, hogy a kaput döngetik. November 12. Fizély Margit születésnapja. Isten adjon neki jobb évfordu­lókat ezután. Tegnap fél 7-kor egy rendőr egy sebesült orosz főhadnagyot ho­zott másnap reggelig. Tüzet nem kért, de teát, hideg húst adtunk neki. Na­gyon hálásan köszönt mindent. Kért inget, lábravalót. Inget mi, lábravalót Jánosék adtak. Reggel elment szó nélkül. Vá 8-kor Apus, a 2 Magda, én elmen­tünk a templomba. Boldogan fogtam kezet Túróczy püspökkel.10 Úrvacsorát vettek fel többen, Apus is. Utána Bocskayékhoz mentünk. Még nincsenek ott­hon a férfiak. Túszok Debrecenben. Erőss már elment érdekükben Debrecen­be, de nem hozta még őket haza. P. János mindennap megy a pékségbe. Sok­szor egész jókedvűek vagyunk. Esténként János mindig megkérdi a feleségét: melyik ennek a dunnának a vége? Amelyiken gomb van. Mégis minden este megkérdezte. Sokat nevettünk. Magdit két napja tanítom kötni. Bár Ágikát is taníthatnám. Szombatonkint lefürdik mindenki a kis fürdőkádban. 1944. november 13. hétfő. Tegnap délután Labossáné meg Rőzséné el­jöttek látogatóba.11 Nagyon örültünk nekik, megkínáltuk farsangi kiflivel őket. Tekuss Ottó is jött Schárbert Évával. Este kellemetlensége volt a pap- né Bánknak. Be akarta csukni Bencsék kapuját, mert nyitva volt, és egy ro­mán tiszt ráfogta, hogy ő vitt el 2 csomagot, amit elkészített elvivésre. Hála Istennek Jánossal együtt elintézték az ügyet. Apussal ott reszkettünk a pince­ajtóban. Féltünk, hogy valami baja lesz. P. János mondta, hogy a pékségben mondta egy orosz, hogyha magyar katona nem volna, már a németeket le­verték volna. Ma kaptunk két kiló disznóhúst. Fél kilót átadtam Jánoséknak. A 3 kacsát leöltük. Még egy van a tepsiben a fáskamrában. Ilka is leölte a li­bát. Annuskának a matracát elvitték. Megyeréktől megint hoztunk egy cso­mó edényt, mosófazekat, kis kádat stb. 1944. november 15. szerda. Tegnap délután voltam Irénkééknél, megkér­tem a szomszédot, vinné valahová az ágyneműt meg a heverőket, mert azt szedik. Jocókáéknál nagyon fáj mindig a szívem. Olyan szemrehányóan néz rám mindig ez a lakás, mintha a fiacskám mondaná: édes anyám, segítsen már rajtunk valahogy! De nem tudok sehogyan sem. A könyveket, úgy lát­szik, nem viszik, de csak ők jöjjenek el, a többi mellékes, előttük van az élet. Tegnap itt volt Barucha Juliska, Erzsi, Pityu, Gabulya Paliné, a két gyerekkel. Palit is elvitték Debrecenbe. Mára virradóra alig aludtam. Állandóan rémké­peket láttam, hogy Erzsikééknél most van a megszállás. Segítsd Őket, drá­ga Jézusom! Tegnap Bocskayéknál is voltam, boldogok voltak, hogy Magdus 10 Túróczy Zoltán evangélikus lelkész, nyíregyházi püspök. Megválasztásában nagy szerepe volt Margócsy Emilnek; mindvégig családi barátságban voltak. 11 Lábossá Lajos és Rozsé István evangélikus lelkészek voltak. 19

Next

/
Oldalképek
Tartalom