Balogh István: „Nekem szerencsém volt…”. A 100 éve született Balogh István emlékére - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 42. (Nyíregyháza, 2012)
Balogh István visszaemlékezése - A politika vonzásában
A politika vonzásában kellett lenni, amelyik a háborús szükségleteiknek a fedezéséről gondoskodik. Az emigrációból hazatért kommunista vezetőkre, Gerőre és Révaira nem nagyon emlékszem. A Csapó utca és a Piac utca sarkán (ahol most az OTP van), egy első emeleti lakásban volt a tanácskozás, ahol az Ideiglenes Nemzetgyűlés elnöke, Zsedényi Béla elnökölt. Nem volt az az érzésem, hogy nagyon ismerik a hazai viszonyokat. Más vonatkozásban viszont kiderült, hogy egészen radikális felfordulást, például proletárdiktatúrát, vagy ilyesmit nem akarnak. Pedig erről itt, a pártszervezetekben már beszéltek, sőt a helyi, a volt tizenkilences kommunisták egyenesen azért is kívánták a tagság rostálását bevezetni, hogy majd a szovjet hadsereg nyomán közvetlenül a proletárdiktatúra kikiáltása következik be. A Magyar Kommunista Párt vezetői akkor nagyon komolyan vették a Függetlenségi Front felépítését, amit az említett Délmagyarország- beli nyilatkozatban körvonalaztak. A nemzeti bizottság intézett itt mindent Debrecenben. Két ülésen vettem részt, az egyiken tagja lettem a Debreceni Nemzeti Bizottságnak. Hamarosan, január első hetében megérkezett Kondor Imre, volt egyetemi társam, az Egyetemi Könyvtár volt munkatársa. Vele együtt dolgoztunk annak idején a hungarológiai szakosztályban. O aztán mind az igazoló bizottságban, mind a nemzeti bizottságban átvette a vezérhangot, én már csak olyan másodhegedűs voltam ott, de az üléseken megjelentem. Rajtam kívül még két paraszti származású tag volt a nemzeti bizottságban, (a nevükre már nem emlékszem). Ezeken az üléseken tárgyaltuk meg az összes olyan ügyet, amelyek fogósak kezdtek lenni már az első hónapokban is. A nemzeti bizottságban az összeütközés hamarosan, még február elején bekövetkezett, amikor a Végh Dezső által vezetett beszerzési szövetkezet úgynevezett „városházi kisboltja" ügyét tárgyalták. Ez ugyanis Dezső bácsinak a saját és néhány kiváltságos embernek az ellátását biztosította. Rengeteg panasz érkezett a nemzeti bizottsághoz, a kisgazdák pedig szóvá tették a működésbeli visszásságokat és meg akarták szüntetni a kisboltot. Ebből aztán kabinet-kérdést csinált a kommunista párt, Végh Dezső elleni támadásnak vette. (Végh Dezső a Magyar Kommunista Párt képviseletében volt a nemzeti bizottságban.) Szavazásra bocsátotta a kérdést, amin nem politikai okokból, hanem tisztán csak a tételes igazság kedvéért a parasztpártiak - akármennyire próbálták őket rávenni - nem szavaztak a kommunista párt mellett. Ebből aztán óriási szemrehányások következtek, hogy a parasztpárt felbontotta a szövetséget a kommunista párttal. Később ilyesmire nem került sor, mert ők is jobban vigyáztak a játékszabályokra és nem állították élére a kérdést, de én azért elvesztettem a kedvemet. A nemzeti bizottság felállította a termelési bizottságot, mert március első napjaiban a Vörös Hadsereg két vagon traktorolajat bocsátott a megye 83
