Balogh István: „Nekem szerencsém volt…”. A 100 éve született Balogh István emlékére - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 42. (Nyíregyháza, 2012)
Balogh István visszaemlékezése - A politika vonzásában
Balogh István: „Nekem szerencsém volt...” rendelkezésére. A nemzeti bizottság kiküldött, hogy a termelési bizottság vezetőjeként irányítsam ennek az üzemanyagnak az elosztását. Nagyon nehéz ügy volt, mert a két vagon benn állott ugyan a rakodónál, ami valamikor a Shell olajtársaságé volt a vasútállomásnál, a Déli soron, de az üzemanyag tartályok meg voltak rongálódva és nem is voltak elég befogadóképességűek az egész szállítmány tárolására. Hírét hallottuk, hogy a Vagongyárban van egy javítás alatt álló tartály, amely azonban mozgásképtelen, mert rendes vonat- szerelvénybe nem lehetett besorolni. Ezt, mint a termelési bizottság vezetője, saját kezűleg írt papirossal lefoglaltam, kivontattattam a rakodóra. Leszereltük a kerekekről, legördítettük a töltés oldalába és abba fejtették le az akkor már elég nagy számban a Pavilonban elhelyezett „népellenes" internáltak. Köztük találkoztam Rugonfalvi Kiss István professzorral is, aki szélsőjobboldali nézetei révén szerzett ismertséget. Elég hamar hazakerült, Berettyóújfaluban volt orvos a fia, annál talált menedéket. 1945. március 15-én kívánta az Ideiglenes Kormány a földreform-törvényt megjelentetni. Előtte, 14-én volt egy nagygyűlés a Bikában, amelyen a koalíciós pártok ismertették elképzeléseiket, aztán 17-én jelent meg az újságban. Az újvárosiak jöttek óriási számban, de máshonnan is érkeztek a környékről szekereken. Más közlekedési eszköz nem volt. Nagygyűlésen ismertette Veres Péter a földreform-törvény alapelveit. Még nem a törvényt, csak a koalíciós pártok nézeteit, én is ott voltam. Nem valami nagy lelkesedéssel, inkább bizalmatlansággal fogadták.- Jó lenne, ha meglenne - mondták -, de mikor lesz az? Nem véletlenül, mert koalíciós huzavona is támadt körülötte. Elő volt már készítve pedig. A pénzügyi palotában, a Földművelésügyi Minisztériumban Nagy Imre vezetése alatt egy kisebb munkabizottság dolgozott a törvényen. Én statisztikai adatokat szolgáltattam nekik, mint könyvtárkezelő. Statisztikai folyóiratokat és más kiadványokat bocsátottam a rendelkezésükre, de csak annyit tudtam róla, amit S. Szabó Ferenc politikai államtitkár elmondott az előrehaladásról, ha néhanapján benézett a parasztpártba. Sok huzavona a meghagyandó birtokmaximum körül folyt. A kisgazda- párt mindenáron 500 holdban kívánta meghagyni a maximumot, a parasztpártiak ennél kevesebbet akartak. Végül is úgy született meg a kompromisz- szum, hogy megmarad a paraszti 300 holdas és a 200 holdas úri birtok azoknak, akik ellenálló mivoltukat tudják igazolni. így is nehezen ment keresztül, de hogy a hátterében milyen erők küzdöttek, arról sokat nem tudok: Akkoriban a Nemzeti Parasztpártnak majdnem minden írástudó, szónokolni tudó embere a földosztással volt elfoglalva. Az ideérkezett parasztpártiak és a Györffy-kollégisták hamarosan szétszéledtek a vármegyében március 17-e után, mint a földosztással megbízott miniszteri biztosok. Akkor a pártélet 84
