Balogh István: „Nekem szerencsém volt…”. A 100 éve született Balogh István emlékére - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 42. (Nyíregyháza, 2012)
Balogh István visszaemlékezése - Debreceni diákévek
Balogh István: „Nekem szerencsém volt...” Balogh István egyetemi leckekönyve (1933/34-es tanév) (amikor már elfajultak a tüntetések) egyenként küldték ki a diákokat és a Kollégium kapuja előtt igazoltatták őket a rendőrök. A Kollégium épületében volt a bölcsészeti kar, a történeti intézet, a hallgatók között pedig meglehetősen nagy korosztálybeli ellentéteket lehetett érzékelni. Az elsőéveseknek jóformán semmi joguk nem volt a felsőbb, akár a másodévesekkel, de főleg a harmad- és negyedévesekkel szemben. Kezdetben még tegezni sem mertük a felső éveseket, annyira éles volt a korosztálybeli elkülönülés. Én azonban nem voltam ilyen tekintély tisztelő. Másodéves koromban beóvakodtam a történeti szemináriumba tanulni, az ott volt a Kollégium sötét folyosóján. Örökké piszkáltak a felső évesek, hogy ők gólya korukban meg másodéves korukban be se merték tenni a szemináriumba a lábukat. Emiatt nagyon mérges voltam és amikor már túl sokat piszkáltak, megmondtam nekik: „Meg is látszik rajtatok!" Ez volt az első tegezésem a felső évesekkel. Később aztán javult a helyzet, nem volt akkora nagy az elkülönülés. Korosabb hallgatók, még háborúviselt emberek is voltak köztünk. Ők nem rendes hallgatók, hanem mezei bölcsészek voltak, ami azzal a kötelezettséggel járt, hogy a félév végén a kollokviumokat szabályosan le kellett tenni, de az előadásokra vagy jártak, vagy nem. A tanulás meglehetősen szabad keretek közt folyt. Professzoraink is és a hallgatók is elég tágan értelmezték a tanszabadságot. A bölcsészek felvehettek annyi órát és olyan a tárgyakat, amennyit akartak, de hetenként tizenkét órájuknál többnek kellett lenni, akkor számították be a félévet. Azoknak, akik a tanárképzőbe beiratkoztak - mert szabad 36
