Balogh István: „Nekem szerencsém volt…”. A 100 éve született Balogh István emlékére - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 42. (Nyíregyháza, 2012)
Balogh István visszaemlékezése - Debreceni diákévek
Debreceni diákévek a tanyáról jártam be a két első egyetemi évem alatt. A jó bizonyítványomra és azért, mert összesen hat hold földünk volt magunknak - erről adtak hatósági bizonyítványt - fél tandíjmentességet kaptam már az első félévben. (A negyven hold árendás földet nem vették figyelembe.) A kedvezmény meg is maradt egészen az alapvizsgáig. Földrajz és történelem szakra mentem, az alapvizsga kitűnőre sikerült mind a két tárgyból, ennek alapján a fél tandíjmentességet egészre módosították. Ez óriási könnyebbséget jelentett, de megmaradt a félévenkénti beiratkozási díj, ami szintén nem volt kevés. Ez az egyetem akkor még távolról sem volt olyan nagyszabású intézmény, mint akár 1933 után lett, mikor a központi épület felépült. A Kollégiumban különböző emeleteken volt elhelyezve a bölcsészeti kar, meg a Füvész- kert utcai elemi iskolában és a városban különböző helyeken. így például a Piac utca sarkán, az Első Takarékpénztár emeletén volt a földrajzi intézet. A nyelvészeti intézetek az Arany János utca 1. szám alatt, a Csanak-házban. Az egyetemi könyvtár a Simonffy utca 3. szám alatt az emeleten kapott helyet, de mind nagyon szerény méretűek voltak ezek, ezért egyetemi közösség nem is alakulhatott ki. A bajtársi egyesületek fogták össze a diákság legnagyobb részét.18 Ez eleinte nem sokat jelentett, később azonban határozott világnézeti vitáknak lett a színhelye. Azért iratkoztunk be a bajtársi egyesületekbe, mert az a diáksapka viselésével járt, ezzel pedig az egyetemi polgár mivoltunkat tanúsítottuk. Öntudatunkat megerősítette az is, hogy a felvételnél ki volt írva a Kollégium kapuja alatt a felvételi jegyzék, felvétel után pedig az egyetem akkori dékánja, Milecker Rezső mindenkivel kezet fogott. A beiktatás azzal is járt, hogy figyelmeztetett bennünket, hogy az egyetemi polgárnak bizonyos jogai, ugyanakkor bizonyos kötelességei is vannak. Ez a jog jelentett is valamit, mert később, amikor diáktüntetések voltak Debrecenben, 1933 tavaszán, majd '34 őszén, zsidóveréssel összekötve, a rendőrség nem ment be a Kollégium épületébe. Az egyetemi hallgatók oda vonultak be, s csak később adták ki őket a rektor engedélyével. Egy alkalommal 18 A debreceni Magyar Királyi Tisza István Tudományegyetemnek a harmincas évek első felében négy kara volt: jogi, orvosi, bölcsészettudományi és hittudományi. A hallgatók létszáma 1.100-1.500 között ingadozott. Az egyetemisták körében mozgalmas egyesületi élet bontakozott ki. A húszas évek végén, a harmincas évek elején a nacionalistajellegű Turul Szövetség megerősödött a polgári Egyetemi Kör, az egyházi kötődésű Soli Deo Gloria és Szent László egyesületekkel szemben. A Turul Szövetségen belül működtek az úgynevezett bajtársi egyesületek: Werbőczy, Csaba, Árpád, Bocskai Bajtársi Egyesület néven. Ezek mindegyike jobboldali szervezet volt. A debreceni egyetemista fiatalok bajtársi egyesületeinek történetét Tóth Pál Péter: Metszéspontok. A Turultól a Márciusi Frontig című könyvében dolgozta fel. (Bp., 1983.) 35
