Balogh István: „Nekem szerencsém volt…”. A 100 éve született Balogh István emlékére - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 42. (Nyíregyháza, 2012)
Balogh István visszaemlékezése - Az erdőspuszták világa
Az erdőspuszták világa délelőtt. Délután már maguk is dolgoztak otthon, az emberek között, de a gazda, aki olyan 15-20 holdas bérlő is volt, már nemigen kaszált a kaszások közt. A kapások közt még csak elment. Aratni meg éppen nem aratott, mert az aratást mindig résziben adták ki, tizedén vagy tizenegyedén. A két világháború között kezdődött csak, hogy tizenkettedén vagy tizenharmadán. Ez azt jelentette, hogy minden tizedik, tizenegyedik, tizenkettedik mázsát adták az aratóknak. Szalmát nem adtak hozzá, csak búzában adták ki a részesedést. Rengeteget dolgoztam gyerekkoromban. Engem azért adtak iskolába, mert az Istennek nem tudtam felkelni korán. Hajnalban keltek a tanyán a nyári időben, Szent György-naptól Mihály-napig napkeltekor kezdődött a munka, naplementig tartott. Általában ez volt a napszámosoknál is a törvény. Debrecenben jobb napszámot fizettek, mint a környéken, még az uradalmaknál is jobb napszámot fizettek. Igaz, hogy sokszor nem akadt munka. Szent György- naptól Mihály-napig déli egy óra alvás is bele volt számolva, ez volt a szokás. Amikor lecsúszott a nap, a debreceni napszámos letette a kaszát, kapát: „Letőtt a napszám". Hetenként fizettek nekik. Szombaton déltől kezdve nem dolgoztak, akkor a gazda hazavitte őket a városba, mert onnan jöttek az emberek napszámba. Ha falusiak voltak, józsásiak vagy vámospércsiek, szekéren vitte haza őket. Ugyanúgy mentek vasárnap délután vagy este szekérrel a banda félfogadására. Különösen a cséplőgépes bandánál volt ez szokás. Egyébképpen egy-két napszámost az embervásáron is felfogadtak. Az embervásár először - amíg ki nem tiltották a húszas évek elején - a városháza előtt zajlott. Amikor kitiltották, a Külsővásár-térre került, a Kisállomás elé, ott fogadták meg a napszámosokat. Azok aztán délután egyenként szivárogtak, hozták a „betyárbútort" magukkal, így mondták. A betyárbútor a szerszám, tehát kasza vagy kapa és a szerszámhoz való szerelék, tarisznya és egy takaró volt. A napszámosok bennkosztosok voltak mindig. Háromszori étkezés járt, ebben legalább egyszer naponta húsnak kellett lenni. Szalonna reggelire tejjel, lebbencsleves vacsorára, szalonna szintén. Ez volt a hagyományos paraszti szokás, de hát voltak olyan „faszari" [fukar, zsugori] gazdák, akik ezt is elvonták. Később, különösen a harmincas évektől kezdve bennkosztos napszámost csak a hagyományhoz ragaszkodó kisebb parasztgazdák fogadtak. A többiek koszt nélkül fogadták a napszámosokat, mondták: tartsák el magukat. Kom- menciót13 mértek aztán aratásnál is, kapálásnál és kaszálásnál is. Változó volt, de a harmincas években kezdett nagyon leromlani a napszámosbér és egyéb 13 A kommenció a napszámosnak, cselédnek természetben adott juttatás szokás és megegyezés szerint. 25
