Balogh István: „Nekem szerencsém volt…”. A 100 éve született Balogh István emlékére - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 42. (Nyíregyháza, 2012)

Balogh István visszaemlékezése - Gyökerek

Balogh István: „Nekem szerencsém volt...”

azok vigasztalták, hogy nem olyan kibírhatatlan az erdős pusztai tanyai élet. Meg is szokta később, úgyhogy szegény abba is halt bele, hogy el kellett hagynia a tanyát.

Az anyám családja másféle típus, a felmenők összetételében érdekes ez is. A nagyapám árva gyerek volt, 1845-ben született. Korán árván maradt és gulyásbojtárnak szegődött a Hortobágyra. A gulyásbojtároknak akkoriban még nem volt olyan nagy marhatartásuk, mint később. Nyáron a Hortobágyon, télen telelős bojtárként nagygazdáknál szolgált, amikor megnősült, öt ökröt adott el, vitt a vásárra. Rongyos szűrében ott ült a botján a vásár szélén és akkor valaki azt kérdezte tőle:- Öcsém, kinek az ökrit árulod?- A magamét.

Erre mindenki elcsodálkozott. Ezzel kezdte meg a gazdálkodást, mikor megházasodott.

Anyám a Debrecenben eléggé jelentékeny szerepet vivő, tehát a felsőbb cívis rétegektől egészen az alsóbb rétegekig is kiterjedő rokonságú Barcza család leszármazottja. Hogy mijük volt, mijük nem, nem tudom. Illetve tudom, mert jártam is ott, megvan még most is a ház a Kút utca 20. szám alatt, ahol nagyapám és nagyanyám lakott.

A Kút utca 20. számú ház (1973)

18