Balogh István: „Nekem szerencsém volt…”. A 100 éve született Balogh István emlékére - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 42. (Nyíregyháza, 2012)
Balogh István visszaemlékezése - Gyökerek
Gyökerek Nagyapám hamar meghalt, 1916-ban. Nagyanyám azonban sokáig ott élt és az unokák nevelésével foglalkozott, mert a gyerekei egy része tanyákra ment férjhez, oda is nősültek. A gyerekeket nem a tanyai iskolába járatták, nem is volt mindenhol tanyai iskola még a két világháború közti időszakban. Az én iskolám az első tanyai iskolák közül való, 1905-ben épült. A nagyanyám azzal foglalkozott, hogy kosztos diáknak fogadta az unokáit. Ezért aztán bizonyos természetbeni szolgáltatásokat kapott a szülőktől. Neki magának csak tizenhat hold földje volt, amit örökölt, azt az egyik veje árendálta. Ő is szolgáltatott neki valamit, míg élt; 1923-ban halt meg. Két fiuk és három lányuk született. Az egyik lány egy egészen nagy gazdához ment férjhez. Hogy miért voltak ilyen kapósak a Nagy Sándor lányai, ezt nehéz volna megmondani. Apámnak az idősebbik sógora már egészen jó gazdának számított, mert negyven hold saját földdel dicsekedhetett. Anyám, a legszebb a lányok közül, szegényebb embert választott, akinek az égvilágon semmije sem volt azon a két lován, szekerén meg ekéjén kívül, amivel az apja felruházta. így költöztek ki a Cserére, ott különböző helyeken, majd nemsokára a Csere 22. szám alatt, aztán a Nagycsere 18. szám alatt laktak, ott öröködtek6 meg. Vettek ki egy árendát 1916-ban. Apám a háború első hónapjaiban valamikor Galíciában megsebesült, srapnel szilánk érte a karját. A bal karját nagyon sokáig nem tudta mozgatni, így a háború alatt kiszupe- rálták a hadseregből. Nagyon nehezen tudott dolgozni a sérült karjával, csak később, már az én gyerekkoromban kezdett nehezebb munkákat végezni. Kaszálni nem is nagyon tudott. A Nagycserén a 18. számú tanya régi, az első tanyaépítkezések közül való, a Dalmy családé volt. Dalmy Tibor százados Krasznojarszkban halt meg. Olyan árenda volt, ami nagyon jó, kellemes feltételeket szabott. Érdekes, hogy még valami régi, jobbágyszokásból visszamaradt szolgáltatásokkal is össze volt kötve, mert keveset kellett fizetni. Gyenge, rossz földek voltak azok, csak kaszálásra meg legeltetésre alkalmasak, szántóföld kevés akadt benne. Negyven hold földből szántó csak vagy tíz-tizenkét hold, és mindig attól kellett félni esős időjáráskor, hogy a víz a tanyát is elviszi, nemcsak a termést. így aztán keveset kellett fizetni, csak huszonnégy mázsa rozsot és tizenkét pár tyúkot, naponta egy-egy tojást, egy-egy liter tejet, két hízott disznót évente. Azon kívül, miután a Dalmy családnak szőlője is volt Hegyközszentimrén7, évente egyszer egy fuvart kellett teljesíteni Hegyközszentimrére. Ez a szolgáltatás egészen 1918-ig tartott, azután megszűnt. 6 Ott öregedtek meg. 7 Község Bihar megyében a Berettyó partján, ma Románia területén. 19
