Dávid Gabriella: Nana, mesélj! - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 41. (Nyíregyháza, 2010)
I. Két világháború között - Bodor-internátus
a levegő. A nagy fiúknak egész kulcscsomójuk volt, oda mentek be, ahova akartak. Tantermeink a földszinten voltak, utcára néző ablakokkal. Szép őszi napokon, a nyitott ablakon át, a kint sétálgató diákok könnyűszerrel megleshették, melyik padban ül egyik-másik szemrevalóbb kislány. Aztán másnap, harmadnap levél, kis vásárfia került a padba, amit pirulva húzott elő a választott. De azok is izgultak, akiknek nem volt részük ilyen megkülönböztetésben. Én sem kaptam soha levelet, mert engem nem vett észre senki, de az nem volt baj, hiszen egy kis félsz ott bujkált akárhányunkban, hogy mi lesz, ha Böske néni megtudja. Ám azért szerelmes levelet csak írtam én is, illetve rendszeresen én fogalmaztam meg két negyedikes lánynak. Az ilyesmi nem is volt titok, mint ahogy az sem, hogy a szép másodikos Mucika nagyon tetszik Lövi Emilnek, de Emil igen gátlásos fiatalember lévén, nem mert írni Mucikának. Erre a fiúk írtak neki Mucika nevében, s megindult a szerelmes levelezés. Hogy a fiúk mit írogattak Mucika helyett, azt nem tudtuk, de Emil válaszai rendszeressé váltak Mucika padjában mindnyájunk vidulására. Ártatlan szórakozás volt egyébként, és nem is lett volna belőle semmi baj, ha történetesen Böske néni fel nem figyel a bentlakók zsírpecsétes házi füzeteire. Annak pedig a következő volt az oka: szűk helyünkről száműzték a katonaládákat. Böske néni kijelentette, hogy a hazait csak az ebédlőben lehet tartani. Ott volt egy szekrény, és abban. Aki csomagot kap, az ennivalót odaadja az intemátusi felügyelőnőnek, az elteszi, és szükség esetén lehet kérni belőle. Hát ez bizony nagyon körülményes volt, s akadtak - köztük magam is - akik inkább lemondtak róla végkép. De voltak szép számmal olyanok, akik bizony nem tudták nélkülözni a jó hazai falatokat, azok találtak más megoldást. A tanulószobában a polcokon levő rekeszek, amiből mindenkinek jutott a könyvek, füzetek számára, jó mélyek voltak. Egészen hátra be lehetett dugni az ennivalót, s titokban elő-elővenni belőle... Ebben rejlett hát a zsírpecsétes füzetek titka. Böske néni is rájött erre azonnal, s nyomban razziát rendelt el. A rekeszeket megvizsgálta két lánnyal, és a bűnöst azon nyomban raporta hivatta. Aztán egyik lukból ennivaló helyett szerelmes levelek kerültek napvilágra. A kutatás egyszeriben kettős célúvá vált, s Böske néni, a mindent tudó, mindent látó, most is pillanatok alatt mindent felderített. Mi, bentlakók az egyik tanteremben, mint a megriasztott csirkék lestük az ajtó nyílását, s faggattuk a visz- szatérőt a fejleményekről. A helyzet most már elég siralmas volt. A kiszedett ennivaló egy kupacban, s egy másikban az előkerült szerelemes levelek... És jöttek a vallatások, amibe még én is belekeveredtem, mert hát ugye én is „írtam", de végül is azok miatt csak a két negyedikesre pirított rá Böske néni - lévén irodalom szakos tanárnő - hogy minek ír szerelmes levelet az olyan, aki még fogalmazni sem tud! Én pedig megúsztam egy lesújtónak szánt pillantással, de mire idáig jutottunk, Böske néni minden szigorúsága ellenére a szája szögletében bujkált az a kis mosoly, ami olyan széppé tudta tenni... 64
