Dávid Gabriella: Nana, mesélj! - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 41. (Nyíregyháza, 2010)
I. Két világháború között - Szülőfalum, Kerelőszentpál
Tudtam, hogy az erdőben, nem is mélyen, csak ott mindjárt a szélén, hosz- szúszárú, óriás kalapú gombák alatt manócskák, meg tündérek ropják a táncot. Tücskök serege a fűben, békák hada a tóban fújja a talpalávalót. Azt is tudtam, hogy talán ötvenet, vagy talán százat kéne lépni, s a mogyoró bokrokon átlesni - ott, ahol a múltkoriban Piroska farkasát véltem látni - hogy mindent megláthassak, de én nem állhattam fel. Ott kellett ülni és vámi-vámi a vonatfüttyöt, amiből megtudhattam, hogy jön Mami. Aztán meg várni arra, míg egyszer csak felbukkan a vadrózsa meg a galagonya bokrok között az ösvényen. Akkor már tudtam volna akár rohanni is az erdő felé, de késő volt. A varázslat csak addig tart, amíg meg nem jelenik a színen egy okos, józan felnőtt. Akkor még a hold is abbahagyja a ciróka-marókálást, s élesen, keményen világítja meg az ösvényt, amin Mami jön. Nyári záporok után, ha a napocska felszippantotta a gyémánt cseppeket, könnyű szárnyú pillangók tarka hada libegte kecsesen a tisztás virágait, bokrait. „De jó lenne egyszer sokat-sokat összegyűjteni belőlük - gondoltam - s aztán egyszerre engedni szabadon, hadd szádjának fel a magasba, fel az égig. .."A gondolatot tett követte. Maminak volt egy kis vaspántos ládikát utánzó bádog doboza, gombokat tartott benne. A gombokat kiürítettem az asztalra, és jöhetett a lepkefogás! Csak a nagyokat, és szép fehéreket fogtam, talán, mert abból volt a legtöbb. S raktam-raktam egyre és fáradhatatlanul a dobozba. Mikor már úgy gondoltam, hogy jó sok lehet, leültem a tó partjára, és felkészültem a nagyra, szépre, az elragadó élményre... Kinyitottam a dobozt. Borzasztóbbat és undorítóbbat talán ma sem tudok elképzelni. Hímporukat vesztett, összetört, összegubancolódott roncsok nyüzsögtek fekete piszokban, sárga olajos folyadékban, s ráadásul valami kellemetlen szagot árasztva! A doboz kihullott a kezemből, legszívesebben elrohantam volna, de fel kellett venni, kimosni, megtörölgetni, visszatenni a gombokat. Soha az életben nem fogtam meg többet pillangót, de még bogárgyűjteményem sem volt, ha nagyon kellett, mindig kaptam kölcsön valakitől. A környező falvakban veszett kutyák kóboroltak és tartották izgalomban az embereket. Besenyőben egy ökröt harapott meg egy ilyen kutya, s az ökör megveszett. Láncát széttépte, jászlát összetörte, s a rázárt istállóból éjjel-nappal egyfolytában hallatszott a bőgése, egészen hozzánk elért. Ezzel már a játékos fantázia sem tudott elbánni. Félni éppen nem féltem, mert Besenyő eléggé távol esett, de két kezem a fülemre szorítva kérdeztem egyre magamban: miért nem lövik le? Van ablak az istállóban, ha kicsi is, befér rajta egy puskacső. Soká, talán tíz nap, vagy két hét után lőtte le egy vadász. Kati tehenünk a jó erdei legelőtől, meg aztán borja sem volt, ami kiszívta volna, rengeteg tejet adott. Húsz-huszonöt litert napjában. Mami ebből árulta ki a mindennapra valót. Vajat vert a tejfölből, sajtot készített a megalvasztott tejből, s a friss és gusztusos termékért örömmel jöttek el még Besenyőből is. Nem hiányzott semmi. 39
