Dávid Gabriella: Nana, mesélj! - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 41. (Nyíregyháza, 2010)

I. Két világháború között - Szülőfalum, Kerelőszentpál

Hajnalban finom zizegés és fenyőillat nyitotta ki a szememet. De be is csuktam azonnal, erősen szorítva, ki akarva zárni belőle azt, amit megláttam. Úgy keltem, mint aki legédesebb álmait alussza.- Babi, keljen fel, megjött az angyal - rázogatott Róza egy idő múlva. Én álmosan dörzsölgettem a szememet. A szoba még sötét volt, csak a kis gyertyák szórták erőtlen fényüket, s a díszek, ezüst szálak csillogtak misztikusan a karácsonyfán. Olyan szép volt és olyan titokzatos, és nekem nem is volt nehéz úgy örvendezni, mint aki elhiszi, hogy itt valóban angyal járt.

Délutánra meghívhattam néhány barátnőmet. A kis asztal a karácsonyfa mellett volt uzsonnára terítve. Van angyal, vagy nincs angyal, vitáztak a kislányok. Egyik mellette, a másik ellene szavazott, s én a vitát eldöntendő, mesélni kezdtem:- Tudjátok, arra ébredtem, hogy valaki kopog az ablakon. Róza is, Mami is siettek kinyitni. Hosszú fehér ruhában hófehér szárnyú angyal libegett be a szobába. Azt mondta, csak most érkezett, mert sokfelé volt útja, és sietve letette a karácsonyfát a székre. A gyertyák égtek rajta, minden úgy ragyogott, hogy be kellett hunyni a szememet, s mire kinyitottam, az angyal már tova- szállt.

A kis barátnők áhítattal hallgatták, s bennem valami szépen elrendeződött, ami addig állandóan a fejemben motoszkált, s nem hagyott nyugton.

***

Eljött az iskolai év vége. Tanító bácsi mondta, a próba sikerült, kitűnő lettem, s így másodikba mehetek. Ennél nagyobb boldogságot semmivel sem lehetett volna szerezni nekem.

***

Nyáron Ninikáékat látogattuk meg. Dicsőből Borzásra, egy egészen közeli román faluba költöztek, mert a dicsői lakásukat felmondták, és ott nem sikerült másikat kivenni. Dicsőben Ninikáééknak nagy női divatszalonjuk volt, két nagy kirakattal, abban sok aranybetűs divatlap, felöltöztetett próbababa. Bent sok gép, még saját gombbehúzó gépük is volt. Sok varrólány dolgozott a műhelyben, és nagy tükrök voltak a szalonban, ahol keresztpapa próbált. De a leges-legérdekesebb az volt, hogy a gombostűt mágnesrúddal lehetett összeszedni a földről. S a gombostűk még távolabbról is odaugrottak.

A rég megszokott dolgok híján nem érezték jól magukat a zsuppfedeles falusi, és minden kényelmet nélkülöző házban, még vécé sem volt. A kuncsaftok sem mentek mind utánuk, ahogy elképzelték. De volt még egyéb is, ami nem hagyta nyugton őket: a repatriálási láz. Ők amúgy is Dévaványáról kerültek Erdélybe, Mamival együtt, és talán még természetes is, hogy „haza" vágytak. A mi látogatásunknak is körülbelül ez volt a legfőbb indítója. Meg is beszélték, hogy ők magukkal viszik Lajost meg Izát, s Mami, ha az itthoni dolgait elvégezte, velem, meg Zoltival megy utánuk.

34