Dávid Gabriella: Nana, mesélj! - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 41. (Nyíregyháza, 2010)
IV. Magyarország - Ismét „otthon"
tanár volt. Ilyen minőségben csapott le rám, mondván, szívesen átveszi velem egy délután Románia földrajzát, amibe még bele sem néztem. A férfi kollégákat bedugták az internátusba a fiúk közé, minket, nőket patronáló családokhoz osztottak ki. Engem egy csúfacska, de igen intelligens kolléganőm vitt magával. Régebben egy kis faluban helyettesített, találkoztam is vele egy tanítógyűlésen, akkor kedvelt meg. Ez a helyettesítés végleg elvette a kedvét a tanítói pályától, inkább hazajött Enyedre a mamájához szépen berendezett lakásukba, és varrónő lett. Én azonban néhány nap múlva nem mentem vissza Veresegyházára, mint ahogy hittem, mert az írásbelim valami csoda folytán sikerült. Majdnem két hétig tartottak ott bennünket. Elkészülve nem voltam, de mindenből, minden tárgyból azt írtuk, amit éppen tudtam, és ez így ment végig a szóbelin is. Román irodalomból két leckét tanultam meg - a nádori állomáson vettem át az egyiket. Azt dolgozatnak írtuk, a másikat feleltem. A tanításomat ugyan ellőttem azzal, hogy az idő rövidsége megzavart, és csak a „vázlatot" tanítottam le. De a tanítás szenvedő alanyai, a negyedikes gyerekek ügyesebbek, elevenebbek voltak a szokásosnál, mintha csak segíteni akartak volna. Ezt is elfogadták. A 32 átment tanító közül negyedik lettem. Valahogy végig éreztem, hogy Isten mellettem van. A társaság 95 %-a puskázott, úgy az írásbelin, mint a szóbelin, s én örvendtem, hogy nem tettem, mert szégyelltem volna, ha a jó eredményt csalással szerzem meg. Mikor mindenen túl voltam, B. Laci izent egyik kolléganőmmel, hogy menjek el vele moziba. Laci nagyon helyes, komoly fiú volt, Pista előtt, azt hiszem, örömmel mentem volna „moziba", de most már más volt a helyzet. Megbántani nem akartam, így nem maradt más, csak az egyenes út, és visszaüzentem neki, hogy nem mehetek, mert már van valakim. A csúnya kolléganőm igen szép mamája rosszallólag csóválta a fejét:- Gabi, én magát okosabbnak hittem. Egy lány sohasem tehet így. A maga „valakije" messze van, Laci meg itt. Meg kell tartani mind a kettőt, aztán a végén vagy az egyik, vagy a másik.- Nem lehet - mondtam - ha én úgy teszek, Pista biztosan megérzi, s akkor ő is úgy tegyen? Jó volna az nekem?96 Azt, hogy nekem nem a „férjfogás" a célom, már elhallgattam, némi tapintattal a lánya miatt, aki bizony közeledvén a harminchoz, ilyen kísértéseknek sajnos nem volt kitéve. A sok izgatottság miatt egyébként kissé kimerültem, s a végén nagyon fáradtnak éreztem magam, mindig álmos voltam. Gondolatban a Pista ölébe ültem, a mellére hajtottam a fejem. Ő átfogott, és olyan jól megnyugodtam. 96 Édesanyámnak még gondolatban sem jutott eszébe hűtlenkedni. Érzelmeit megalapozta Édesapámnak egy korábban tett megjegyzése: „Miért szabadna többet egy fiúnak, mint egy lánynak?” Ezt, a számára újszerű gondolatot később is gyakran idézte, hiszen szöges ellentétben állt Maminak a fiúkról és lányokról vallott véleményével, de még a bevett polgári szokásokkal is. 258
