Dávid Gabriella: Nana, mesélj! - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 41. (Nyíregyháza, 2010)
IV. Magyarország - Ismét „otthon"
hatalmas ősállatok? Makkai Sándor93 Holt tengerének egy soha nem hallott, soha nem látott szigete volt ez, aminek fő-fő jellegzetességét az adta, hogy ha az égen megjelent egy tenyérnyi felhő, a földön már bokáig érő latyakban gázolhatott az ember. A világ itt lassabban változott, mint másutt. Az én gyerekeim úgy éltek itt, hogy vonatot egy sem látott közülük. Rádió nem volt a faluban. Viseletűk a régi: otthon font-szőtt holmiban jártak. A lányokon kartonruha, álmuk a kolozsvári cselédség volt. A fiúk nem is álmodoztak. Ha a tanterembe léptem, csak magam mehettem, minden más gondot, gondolatot kívül kellett hagyni. Testtel-lélekkel kellett köztük lenni, és lehetett őket szeretni, a vesszőre pedig tényleg nem volt szükség. Nem mondom, délben elég fáradtan mentem ebédelni, Manci már várt. Ő két év óta állás nélkül van. írnok volt otthon, Baróton, de mert nem tud románul, elküldték. A stafírungját viszont mát összegyűjtötte, s bútora is megvan. Itt a „jó parti" reményében főzni tanul, de az már megy neki. 28 éves, ideje lenne „megfőzni" valakit férjül, egy mezőségi tanítót, vagy papot. A délutáni tanításig rendszerint elfecsegtük az időt. Mancinak jó hangja volt, szeretett időnként operett részleteket dalolni, áriázni. Tanítás után sétáltam egyet. De hát falun nem illik csak úgy, minden cél nélkül sétafikálni, így én minden nap elmentem a kékesi postára. Oda a napi postát szekérrel vitték, délutánra érkezett meg. És csak másnap reggel hordták szét a kézbesítők. A postásnő egy nagyon kedves, szimpatikus, magyarul is szépen beszélő román asszony volt, még örvendett is, ha mentem. Szívesen kereste elő az aznapi postámat, s még annak külön örült is, ha kedves levelet talált a számomra. Jóindulatát megtapasztaltam akkor is, amikor a cenzúra már hozzánk is elért. Mosolyogva megelégedett azzal, ha előtte ragasztottam le a borítékomat, s ami nekem érkezett, csak nekem adta ide. A napi sétám után bevettem magam az üres, és már kitakarított tanterembe, és tanultam estig. Mert hiszen várt rám a véglegesítő vizsga. Az előző évben elmaradt vizsgáról a felmentést utólag megkaptam, s ez némileg megnyugtatott, mert biztos voltam benne, hogy a mostanin meg fogok bukni. A kezdet kezdetén még imádkoztam a vizsga sikeréért, de számot vetve a jelenlegi helyzetemmel, úgy gondoltam, hogy szemérmetlenség lenne olyasmit kérni, amiért nem dolgoztam meg. A pedagógiával nem kell bajlódnom, hiszen Pesten egy évig ezzel eleget foglalkoztam. A matematikára még jól emlékszem, a tanítási vázlatfüzetem igen szép, és a Pedagógiai Szemináriumban látott tanítások vázlata rajzokkal illusztrálva mind benne van. A magyar irodalmat most veszem át, de nagyon 93 Makkai Sándor (1891-1951) református püspök, író. Kolozsváron végezte a teológiát, s vele egyidejűleg a filozófia szakot. Előbb lelkészként dolgozott, majd 1917-ben a sárospataki, 1918-tól a kolozsvári teológia tanára. 1926-36-ig az erdélyi kerület református püspöke. 1936-tól a debreceni teológia tanára. Történelmi regényei: Táltoskirály, Ördögszekér, Sárga vihar stb. máig igen népszerűek. Holttenger c. önéletrajzi regénye mezőségi lelkészkedését idézi fel. Emellett versei, elbeszélései, teológiai tanulmányai is megjelentek. 253
