Dávid Gabriella: Nana, mesélj! - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 41. (Nyíregyháza, 2010)
IV. Magyarország - Debrecen
táncoltam, de aztán állandó partnerem került, T. Zoltán, aki egy évi párizsi ösztöndíj után, hazafelé szintén útba ejtette Debrecent. Szatmáron volt tanár, nagyon vágyott már haza, meg szeretne is megnősülni. Zoltán igen rendes, okos, ráadásul csinos és jóképű fiú volt. Nemcsak táncolni, de beszélgetni is jól lehetett vele - reggel háromig. *** Harmadikán délután a társaság Rugonfalvi Kiss István, Erdélyből ideszármazott történelem professzor lakására volt hivatalos. A Csokonai szobornál beszéltük meg a találkozót. Egy volt szentgyörgyi iskolatársam felajánlotta a székely ruháját, hogy vegyem fel. Nagyon tetszett és illett is rám. Fadgyas Anikó, a szentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum adminisztrátora velem egyszerre lett készen, s mivel már eléggé összebarátkoztunk, azt mondta, menjünk előre, mert a többiek még csak tettek-vettek. Korán volt még, Anikó azt ajánlotta, hogy addig nézzük meg a Kollégiumot. A Kollégium előtt egyetlen lélek volt látható, egy szemüveges, vászonruhás fiatalember, aki a falon levő reliefekről jegyezgetett valamit. Anikó egyszerre felderült:- Nézd csak, hiszen ezt a fiút én ismerem! A Déri Múzeumból van, hoztam is nekik a mienkből ajándékba egy órát - s már indított is nagy hangon, amúgy háromszékiesen - felé.- Balogh István - mutatkozott be nekem is Anikó ismerőse. A nevem ugyan én is megmondtam, de nyomban elnevettem magam:- Ismeri ezt a versparódiát?88 S már szavaltam is: „Balogh Esvány szamár hátát Tenger könnyel sírta tele. Földig ér a juhász lába, Úgy baktatnak hazafele. Meghalt a lány, szól az ének, Hozzák már a sötét kocsit. Ezalatt a Pece parton Megleltek egy döglött csacsit." Keskeny, vidámra húzott, kékes-szürke ferde szemeivel, szemüvege fölött úgy nézett rám, mintha gombostűre akarna tűzni, hogy jobban lássa, miféle csodabogár került az útjába. Sok időnk nem volt a beszélgetésre, de én úgy éreztem magam a közelében, mintha hazaérkeztem volna. Aztán még 88 Liszt Nándor (Lisztiusz) debreceni újságíró paródia-sorozata a harmincas évekből Petőfi versére: Hányféleképpen mehet egy juhász a szamáron? Feladat: Petőfi Sándor születésének 100 esztendős évfordulója alkalmából készítendő legfeljebb 10 soros költemény, a nagy költő „Megy a juhász szamáron” című közismert verse alapján. Feltételek: 1. A juhász lábának földig kell érnie. 2. Költemény végén a juhász nagyot üt a szamár fejére. A szövegben Édesanyám a Farkas Imre-paródiát idézi. 239
