Dávid Gabriella: Nana, mesélj! - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 41. (Nyíregyháza, 2010)

IV. Magyarország - Debrecen

megjegyezte, hogy szép a ruhám, és meghívta az egész társaságot a múzeumba, majd ő kalauzol. Mi meg máris loholtunk, hogy le ne maradjunk a többiektől.

A szállásunkra már csak Anikóval mentem vissza átöltözni. Beszélgettünk erről-arról, a másnapi múzeum-látogatásról is, s én mondom neki:- Te Anikó, ha engem ez a fiú megkérne, én feleségül mennék hozzá.- Hát fogd meg - nevetett.- Azt nem lehet! Csak úgy ér valamit, ha mindketten szeretnénk.

***

A Déri Múzeum előtt Fadgyas Anikóval (balszélen) (1938 augusztus)

Másnap együttesen mentünk a múzeumi látogatásra. Gondoltam, más ruhában talán meg sem ismer a sok között. Nem mentem elől, csak úgy középen, de ahogy beléptem, egy pillanatra a szemünk, a mosolyunk találkozott. Any- nyira vonzott, hogy nem mertem a közelébe kerülni, inkább mindig elől jártam, a következő terembe mindig előbb léptem be, mint a többiek. De figyeltem a hangjára, fél szemmel mindig hátra-hátrasandítottam, s ő mindig utánam nézett.

Lent a földszinten berendezett parasztház szobájában az ágy mellett bölcső, amit Szentpálról, Oltszemről ismertem jól. Elkezdtem a lábammal ringatni, ahogy szokták. Amikor körbe mentek mellettünk, szinte oda sem nézve megjegyezte:- Jóul áll! - így: jóul, jó debreceni dialektusban.

Anikó a végén lemaradt, hát én is. S akkor meghívott - most már csak kettőnket, hogy ha a Hortobágyra megyünk, majd megmutatja az ottani múzeumot is, azt is ők gondozzák.

240