Dávid Gabriella: Nana, mesélj! - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 41. (Nyíregyháza, 2010)

IV. Magyarország - Magyarországi benyomások

kiskorunkban, ha rosszak voltunk? Most megint engem akar büntetni? Én ebben a „lebegő" állapotomban nem tudok az ő sorsán javítani. Ezt nem én terveztem így, hanem valahogy csak sodródtam. Nekem ebből a saját akaratom annyi, hogy vissza akarok menni Erdélybe. De ott is mi vár rám? Státusban vagyok ugyan, de helyem nincs. A „haza" Kolozsvárt jelenti, ahol még soha nem jártam. Azt a tanácsot kaptam, hogy próbáljak a református leányszövetségi otthonban megszállni, aztán a püspök majd csak kirak valahova.

Mamit Zolti csalta Magyarországra, ő mert ígérni, bár nem tartott be semmit. Én már nem is ígérhetek, mert a Mami román állampolgársága megszűnt. Amikor átjött, kiügyeskedte, hogy magyar állampolgárnak tekintsék, mivel Mezőtúron született. Annyiban vagyok „hibás", hogy nem mentem férjhez a kívánságára.

Csak ültem az ebédlő egyik zugában, kezemben a levéllel, s valami nagyon mély elkeseredés vett erőt rajtam. Én mindig szerettem őt, s ő annyiszor meggyötört már, és még most is képes elővenni a legnagyobb ágyúját! Vagy valóban igazat írt?

És megírtam neki életem legnehezebb levelét: „Menjen férjhez Mami, talán ez lesz a legjobb."

Elkeseredésembe még a Balaton is besegített. Kerekedett akkora dühöngő vihar, amit még elképzelni sem tudtam. Ez éppen a rohanva eltelt két hét végére esett. Kissé nyomott hangulatban folytattam magyarországi felfedező utamat.

***

Megnéztem a virágos Kaposvárt, aztán július 11-én érkeztem Pécsre, ahol három napot töltöttem. Kissé felderített, hogy Pécs emlékeztetett leginkább az erdélyi városokra. Sikerült bejutnom a Zsolnai porcelángyárba és annak a múzeumába. Bejártam a templomokat, s még egy kis kirándulásra is jutott idő. Visszafele úton még egy kis politikai előzetesben is volt részem, két 8-10 éve fiúcska torkaszakadtából dalolta lefelé a hegyen a „ Várhat a nagymama, meg a kávé..." közismert dallamára: „Éljen a Szálasi, meg a Hitler, mert a zsidónak itt helye nincsen..."

Még voltam Pécsváradon, aztán egy kis időt töltöttem Zengővárkonyban, ahol megcsodálhattam a híres szelídgesztenyést, és megismerkedtem Fülep Lajossal83. A református lelkész egyúttal híres művészettörténész volt, első felesége pedig Erdős Renée írónő, akinek a könyveit olvastam.

83 Fülep Lajos (1885-1970) Kossuth díjas művészettörténész, művészetfilozófus. Budapesten a piaristáknál érettségizett, majd jogot és bölcsészetet tanult az egyetemen. Korán kitűnt rendkívüli tehetsége, 1904-15 között sok időt töltött Párizsban, Londonban és Olaszországban, művészettörténeti ismereteit bővítette. Elvégezte a református teológiát is 1924-ben, de közben, 1919-20-ban diplomáciai feladatokat is vállalt Rómában. írásai ekkorra már nemzetközileg is ismertté tették a nevét.

Kiemelkedő szerepet játszott a 20. század szellemi életében. Tanulmányokat írt Csontváryról, Rippl- Rónairól, fontos műve a Magyar művészet. Életének nagy részében református lelkészként tevékenykedett különböző vidéki városokban. Zengővárkonyt nevezetes szellemi műhellyé tette. 1951-61 között a Budapesti Egyetem művészettörténeti tanszékét vezette.

232