Dávid Gabriella: Nana, mesélj! - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 41. (Nyíregyháza, 2010)

IV. Magyarország - Magyarországi benyomások

Baján töltöttem másfél napot, Kiskunhalason csak a csipkeházat néztem meg, aztán 17-én este befutottam a Keletibe.

„Vásárfia" most nem volt, az otthoni fogadtatás pedig minden eddiginél fagyosabb. Iza nyomban ki is jelentette, hogy ő bevitte magának a Mami ágyát, én pedig alhatok a legpoloskásabb heverőn, úgyis pihentem eleget. De már ezt nem vállaltam, inkább a műhelyben vackoltam magamnak a földre. A duzzogás tartott másnap is, Izának egy kuncsaftja oktatólag jegyezte meg:- Izuskára jobban felfért volna a nyaralás!

***

A helyzetem azért nem volt reménytelen. Debreceni barátnőim állták a szavukat és értesítést kaptam, hogy felvettek a Nyári Egyetemre. Mindent megkapok, villamosbérletet, strandbérletet, étkezést, csupán szállást nem tudnak biztosítani. Minden hely betelt. Papp Vilike azonban felajánlotta, hogy náluk lakhatok, bár a Bellegelő messze esik az egyetemtől és a villamostól is, de éppenséggel ki lehet bírni.

Mami is írt, mégsem megy férjhez. És ha Debrecenbe megyek, hamarabb induljak vagy három nappal, szálljak ki Mezőtúron mindenképpen, találkozni akar velem, mielőtt hazamennék. Zsuzsika néni is vár.

Próbáltam hát megtervezni az utamat. A Nyári Egyetem augusztus 20-ig tart, s 25-én már Kolozsváron kell lennem. A menettérti jegyemet már nem használhatom, Debrecenből kell egyenesen hazautaznom. Lett nagy ribillió, amikor elmondtam a szándékaimat. Főleg a mezőtúri látogatás miatt lázadt fel mindenki. És el is követtek mindent, nehogy elindulhassak időben. Kaptam mindenféle munkát, csakhogy a saját ruha-átalakításaim ne haladjanak.

Budapest ekkor készült az Eucharisztikus Kongresszusra. Szinte nem is beszéltek egyébről. Ebből azért csak nem lehetett kimaradni. A város fényárban úszott, a Duna-hidak, a Halászbástya kivilágítva, a Dunán csodálatosan fellámpázott hajók vonultak fel az ünnep előestéjén.

A nagy körmenetet Izával néztük végig egy Andrássy útra nyíló sarokház vasrácsos kerítéséről. A látvány megérte a nyomorgást. Az Andrássy út végig feldíszítve. Drága perzsaszőnyegek lógtak le az erkélyekről, s a felvonulás színpompája gazdag és felejthetetlen. Drága selyembe, bársonyba öltözött magyarruhás lányok és asszonyok. A férfiakon olyan díszmagyar, amit csak a Nemzeti Múzeumban bámulhattam meg eddig. Ékszergombos dolmányok, szattyán csizmák. Hol őrizgették, hol tartogatták ezeket a vagyont érő ruhadarabokat?

Aztán láttuk a Szentjobbot őrző ereklyetartót, Pacelli bíborost, akiből később pápa lett.

Meleg volt, mindenféle hűsítőt árultak. Iza két jégbombát vett, én csak nyalogattam, ő falta szertelenül. Másnapra úgy berekedt, hogy szólni is alig tudott.

233