Dávid Gabriella: Nana, mesélj! - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 41. (Nyíregyháza, 2010)
IV. Magyarország - Magyarországi benyomások
egyetemi tanár özvegye volt a pártfogóm, s a lánya, Kató a szegedi kalauzom. Az egyetem árkádjai alatt megtaláltam az erdélyiek szobrait is: Mikó Istvánt, Brassai Sámuelt, Körösi Csorna Sándort, Bolyai Farkast. Kató fáradhatatlan volt, s mikor már mindent láttunk, a szobrokat, képtárat, múzeumot, még felvitt a fogadalmi templom tornyába is. Onnan gyönyörködve néztük a várost, a Maros torkolatát, a Tisza fényes szalagját. Amikor fáradtan hazaértünk, édesanyja csokoládéval etetett, és a lelkem- re kötötte, ha majd saját háztartásom lesz, a csokoládé soha ne hiányozzon az asztalomról. (Hányszor jutott eszembe a jótanácsa a későbbi nehéz években!) Útravalónak is egy félkilós, vastag csokoládé rudat tett a táskámba. Hódmezővásárhelyei nagy, tágas falunak találtam. Itt a majolika gyárat láttam, a várost körülvevő árvízvédő falat, Viner görögleleti pap egész múzeumot kitevő gyűjteményét csodáltam meg. Legfőképpen a képek érdekeltek, s rögtön ráismertem Aba-Novákra, pedig csak a szegedi hősök kapuján láttam először a freskóját. Szentesen a pap egyetemi hallgató fia-lánya kalauzoltak, a tűzoltó toronyból nézhettem meg a várost. Elvittek Dósa Sándor gölöncsér mesterhez, aki a híres szentesi fekete kerámiát készítette. Búcsúzáskor a tiszteletes egy ezüst ötpengőst dugott a zsebembe, mondván, hogy egy ilyen utazgató kislányra ráfér. Nagyon mentegetőztem, de nem árultam le, hogy nekem egész úton egyetlen pengőm nem volt. Futó szolnoki látogatás után szombaton értem haza. Vásárból vásárfiát - a csokoládémat kiraktam a családnak. Iza nagyon meghatódott, mondta is, hogy nagyon várta, hozok-e valamit. Az eszébe sem jutott, hogy pénz nélkül mentem az útra. *** Hétfőn már a pécsi kirándulásra indultam, de Soós Géza beiktatott számomra egy balatonszárszói táborozást. Megláthattam hát a csillogó-ragyogó magyar tengert! Vacsora egy nagy deszkabarakkban, majd a tábortűznél játékos bemutatkozás. A „Megy a gőzös"-t daloltuk, s az állomásokon újságot, cukorkát, kristályvizet árultunk, közben mindenki elmondta honnan jött. Közös áhítat után mindenki kapott helyet a kis házakban, ahol nem ágyakon, hanem hosszú, emeletes fapriccsen voltak a közös fekvőhelyek. Aludni remekül lehetett rajtuk. Igazi nyaralásra való időt fogtunk ki, a fél hetes harangozás már a Balatonban talált bennünket. Ilyenkor volt a legjobb a fürdő. Reggeli után mosogatás, étkezések után a mi dolgunk volt, katonásan a kútnál. A napi bibliaolvasás és magyarázat, meg egyéb előadások mellett volt időnk egymásra is. Hogy-hogy nem, én megint csak a debreceniek között találtam magam. Ismét csábítottak a Nyári Egyetemre, én elmondtam a sikertelenségemet. Na, majd ők! Ha otthon lesznek, utánajárnak a dolognak! 230
