Dávid Gabriella: Nana, mesélj! - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 41. (Nyíregyháza, 2010)
IV. Magyarország - Budapest
A két gyereket a Dévaványára való repatriálás után már magukénak érezték, s ha a vagonlakás, a háború utáni nyomorúság a gyerekeknek eszébe juttatta a Szentpálon az anyjuknál töltött kellemesebb időket, nem válogattak a legcsúnyább rágalmakban, hogy minél nagyobb gyűlöletet ébresszenek bennük az anyjuk iránt. Ha pedig „szükséges" volt, keresztapánál jól szerepelt a nadrágszíj, főleg Lajosnál, mert ő bizony komoly, művelt iparost fog nevelni belőlük. A négy polgári mellett Lajos még hegedülni is tanult, s úgy fogta be keresztapa igen keményen a mesterségre. Iza inkább az asszonyi munkára került, varrt is, főzött is, de leginkább a stafírungját hímezte művészi fokon. Népszínművekben szerepelt, bálozott, korcsolyázott, szóval ő volt az „úri iparoslány", akinek már csak férjhez kell mennie. Húsz éves korában egy bálban megismert egy pesti fiút, tényleges katonai őrmester volt, úgy mondták, hogy „tüzér műmester". Neki azonban még nem volt szabad nősülnie, tehát maradt a világrengető nagy szerelmi levelezés. Nagy ünnepekre a fiú lement hozzájuk, s jegygyűrű helyett, amit a fiú nem hordhatott volna, pecsétgyűrűt váltottak, s Iza jó kis hűséges menyasszony volt... Idővel a csendes Lajos is ráakadt arra, akivel az életét szépen el tudta képzelni, s el is jegyezte az ő szép Ilonkáját. Aztán Lajost behívták katonának, s azalatt keresztpapa ráébredt arra, hogy az ő öregségi tőkéjük forog veszélyben, ha a gyerekek a maguk lábára állnak. Ezért, amíg még nem volt késő, legalább Lajost akarván megtartani, Ilonkát szépen elszólta Lajostól, s mire az hazakerült, Ilonka férjhez ment máshoz. Lajos talán életében először lázadt fel keresztpapa ellen annyira, hogy fogta magát, felutazott Pestre. Óbudán kivett egy picurka szobát, s felcsapott Óbuda „foltozó szabójának", vagyis elvállalt mindenféle alakítást aránylag olcsón, hogy kuncsaftkört teremtsen magának. De ezalatt Iza feje felett is elfutott öt esztendő jegyben-gyűrűben, csakhogy mikor a vőlegény is engedélyt kapott a nősülésre, már nem Izát vette el, hanem - amint meg is írta neki - egy hozzá nagyon hasonló pesti lányt. Kész tragédia, s szinte egyszerre! Izát Dé- vaványán sokan ismerték, szégyellte a hoppon maradást, hát fogta magát, és Lajos után ment Pestre. A szoba kicsi volt, de akkor sikerült megkapni ezt a mostani két szoba konyhát. Csakhogy a régi öregek hamarabb akartak öregek lenni, mint a mostaniak. Keresztpapa meg keresztmama egyszerre nagyon öregnek - és nagyon becsapottnak - kezdte érezni magát. A siránkozásukra befutott pengőcskék nem voltak elegek, varrni sem varrtak már, és addig gyötörték, fenyegették a két menekültet, míg azok beleegyeztek, hogy utánuk költözzenek. Vitték a hálószobát: két ágy, szekrény, éjjeliszekrény, s a kis szobában már mozdulni sem lehetett. Poloskát, bolhát nem vittek, de az óbudai lakások maguk termelték meg ezt a két istenverte háziállatot. A nagyobbik szobából leválasztottak lécből és papirosból készült térelválasztóval egy picike műhelyt. A többi részbe kerültek a régi híres szecessziós szalon immáron rokkant darabjai a 216
