Dávid Gabriella: Nana, mesélj! - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 41. (Nyíregyháza, 2010)

III. Tanítónőként Erdélyben - Tordos

csak a papi áldás. Ismét hazáig kísért, de mikor magamra maradtam, még mindig nem hallelujáztam. Fityi rendes fiú volt valóban, de elkövetett néha olyan kis gikszereket, amire azt kellett mondanom, hogy majd csak megszokom. Ember nincs hiba nélkül, csak a hibákat kell tudni elviselni - hát én ezt próbáltam, s nem észrevenni.

Aztán az egész iskolai év alatt nem találkoztunk, Bu§téni igen messze esett. Csak a levelek jöttek-mentek, s én közben pótlásul rákaptam a meseírásra. A papék tudtak a levelezésünkről, s arról is, hogy ez már komolyabban megy. Irénke, a papné húga meg is jegyezte egy alkalommal, hogy ő soha nem tudna parasztfiúhoz feleségül menni. (Nem is ment szegény soha férjhez.) Én egy kicsit furcsán néztem rá. Fityinek a nagyapja volt paraszt, az apja már tanító, ő meg pap. A származás annyira számít Irénkénél? Nekem ez egy kicsit érthetetlen volt, számomra csak egy volt fontos: maga az ember. Bennem egészen más volt az, ami miatt néha bizalmatlanul kérdeztem magamban, vajon ilyen-e az igazi, nagyon várt szerelem, elég-e ennyi a házassághoz? De végül is úgy döntöttem magamban, hogy férjhez megyek.

Év végén annyi minden jött össze! Gizi anyu meghívott, hogy mielőtt hazamennék, töltsék egy hetet náluk. Sinka Jóska Vásárhelyen volt kispap, tudott róla, hogy Fityivel csak összebarátkoztunk. Fityinek meg volt Vásárhelyen egy asszonynénje, úgy tervezte, hogy egy találkozót meg lehet szervezni. Az első délutánt kettesben töltöttük, de aztán összehoztunk egy hármas beszélgetést is: Jóska, Fityi, meg én. Jóskának búcsúzóul még odavetettem évődve:- Aztán mondjon el rólam minden rosszat...- Lesz rá gondom, hogy meg is hallgassam - mondta Fityi, aztán el is váltunk.

Gizi anyunál éppen egy hetet töltöttem. Más most nem is volt otthon, sem Géza, sem Iván, sem Apa. A Lilly harmadik gyereke, a kis Dedi volt ott csupán, aki még csak két éves volt, s tündéden selypítette:- Jammama, jammama, Szeli szelmászott a szenyőszála! - Nehezen értettem meg a nagy újságot, hogy Feri felmászott a fenyőfára. Dedivel hamar ösz- szebarátkoztam, este már azt is megengedte, hogy megfürdessem. Még egy kis nadrágot is varrtam neki kézzel, mert varrógép nem volt.

Hazamenve írtam Fityinek. A vásárhelyi találkozás, úgy éreztem, sok ellenérzést feloldott bennem, s azt gondoltam, kezd valamiféle egyensúly kialakulni köztünk. Ez nekem nagyon fontos volt, s nagy örömmel számoltam be róla neki is. Amennyiben én nagyon, talán 90%-ban nő vagyok61, s talán csak 10% bennem a férfias, benne megláttam legalább 90%-ban a férfit. De a levelekben nem ilyen százalékokban beszéltem, hanem arról, hogy ő olyan igazi férfi, amilyet elképzeltem magamnak. A felfedezés öröme beszélt belőlem.

61 Édesanyám megjegyzése: „Ezt később Németh László is ugyanúgy fejtette ki előttem, amikor arról faggattam, hogyan tudott az Iszony Nellijével annyira azonosulni. Ő mondta, hogy benne -és általában a minden férfiban meglevő - nőies jellegek teszik ezt lehetővé.”

187