Dávid Gabriella: Nana, mesélj! - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 41. (Nyíregyháza, 2010)

I. Két világháború között - Szülőfalum, Kerelőszentpál

Kerelőszentpál, kastély (1977)

Csakis egy ilyenféle kapcsolat révén történhetett meg, hogy egy délután a grófné a Mamit elhívta egy kis délutáni tere-ferére. A kisebbik fia, István fintor gáttá is az orrát az „ovóné" láttán, a büntetése az lett, hogy neki kellett felszolgálni az uzsonnát. Máskor meg a grófné jött le az óvodába 3-4 árva kislánnyal. Azok énekelgették el a „ Túl az Óperencián"-1 és táncoltak a „Gimbelem- gombolom"-ra. Hamar megtanultam - állítólag hamisan - de Mami nem az ének hamissága miatt intett le, hanem a tartalma nem volt elég erkölcsös ahhoz, hogy egy olyan kislány, mint akkor voltam, napszámra fújja.

A grófot mord embernek tartották, de nekem ő volt a mesebeli herceg. Ahogy a ragyogó fekete gumikerekű, piros küllős hintó bakján szálfaegyenesen ülve, két kézzel fogva a gyeplőt, hajtotta a két fekete paripát... S hogy feszült rajta az ezüstgombos zubbony! Ó, az kimondhatatlanul gyönyörű volt! Sokszor meglestem a kerítés sarkánál, ahol egy léc félbetörött. (Néha egy idősebb bácsi ült a hintó mélyén, de az nem érdekelt.) Egyszer, amikor már mesz- sziről meghallottam a lovak patkójának kopogását, azt is hallom, amint Róza, a cselédünk mondja Maminak: megy már Trunkus az állomáshoz a grófért. A szemem tágra nyílt, a lélegzetem is elakadt: a hintóbán az az idős bácsi a gróf, s az én hercegem Trunkus, a parádéskocsis! A mesebeli hercegem odalett... s ezért sírok mindig, ha Szabó Lőrinc „Óriás és ékszerész"-ét hallom szavalni.

16