Dávid Gabriella: Nana, mesélj! - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 41. (Nyíregyháza, 2010)
II. A felnőttkor küszöbén - Egy év Valenii de Muntéban
*** Meghalt Iorgának az édesanyja, a temetés a Susanna kolostorban volt. Nekünk, meg a belső cselédségnek fiákért fogadott, azzal mentünk a nem éppen közel levő temetésre. A Susanna női kolostor volt, lakói fekete kendős, -ruhás máicuták (anyácskák) voltak, elárvult, elözvegyült asszonyok élték itt mindennapi életüket, maguk látták el magukat. Hosszú tornácos házban, egy-egy külön kis szobában laktak. Iorga anyja a templomban volt felravatalozva, s a máicuták serege fehér zsebkendőbe fogott vékonyka gyertyával énekelte siratóját. Gyertya-gyertya mindenütt, háromszázhatvanig számoltam, de lehetett több is. Rodika nem volt velünk, s én akkor még nem tudtam, hogy szépen, csendesen, feltűnés nélkül eltanácsolták az intézetből. Látszólag minket senki nem őrzött, jöhettünk-mehetünk akár Ploje§tre is, de hogy Rodika a húsvéti szünetet valami idegen férfival töltötte valahol, úgy látszik, nem maradt titok, és nem lehetett tovább az intézetben. A Signorina is csak az év végét várta, készült haza Olaszországba. Előzőleg egy olasz ösztöndíjat akart szerezni nekem, s mikor Bukarestbe ment saját utazási ügyében, próbálkozott a konzulátuson. Bemutatta a füzetemet, de az volt a válasz, hogy Romániában nem adhatnak magyar lánynak ösztöndíjat. Juci és Mária sem jöttek vissza húsvét után, ők képesítőre készültek. Tanév végén voltunk hát, de voltunk néhányan, akik tovább maradtunk, mivel egy rövidke szünet közbeiktatásával minden nyáron nyári egyetemmel fejeződött be az iskolai év. Ebben az évben ünnepelte az intézet, meg a nyári egyetem is a tíz éves jubileumát.- Jön a király is, pedig senki sem hívta, a professzor úr is azt mondta, minek jön - újságolta Iorgáék fiatal szobalánya a kerítésnél. De azért készülődtek a király fogadására, még a menüt is elsorolta Ileana. A várost is pucolgatták, pakurával58 locsolták fel az utat, amerre a díszes szekerek felvonulnak, hogy ne verjék fel a port. A király az intézet előtt szállt ki elegáns autójából, a fogadás amolyan családias volt: Iorga, néhány városi előkelőség - s kicsit szerényebben - mi, a növendékek. Különben a nyári egyetemre az ország minden részéből érkeztek érdeklődők, s az ünnepély megnyitóján dugig telt az előadóterem, ami nem a mi intézetünkben volt. Műsor... műsor... műsor! Reggel, délután, este. Mi kezdtük a bukaresti programunkkal. Magyarok is voltak szép számmal, égett az arcom a román ruha miatt. S mikor észrevettem, hogy Iorga a királynak sem mulasztja el megmutatni az „unguroaica-"ját, olyan elkeseredetten jártam a Hóra Unirit, hogy kijövet egy jóképű román orvos megfenyegetett az ujjával a színfalak mögött:- Domni§oara sunteti prea inimoasá (A kisasszony nagyon szenvedélyes...) 58 A kőolaj lepárlásakor keletkező sűrű, erős szagú származék. 157
