Dávid Gabriella: Nana, mesélj! - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 41. (Nyíregyháza, 2010)
II. A felnőttkor küszöbén - Egy év Valenii de Muntéban
A magyar fiúk szerint én táncoltam a legjobban, de a román táncot nem magyar módon kell járni, az az igazság. Délután a színpadra vonultak a nagyok: Iorga, Angelescu, a miniszter, Agárbiceanu59 író, s ki tudja, még hányán. S beszéltek valamennyien az intézet és a nyári egyetem kulturális missziót betöltő szerepéről. Fárasztó és unalmas volt mindaddig, amíg Iorga nem kezdett el beszélni. Ő mindjárt konkrétumokkal állt elő: van neki két igen rendes magyar növendéke, akik igen alkalmasak lesznek arra, hogy részben a Székelyföldön, részben Szatmáron terjesszék a román kultúrát... taps... Ő úgy gondolta, hogy ezen a két helyen román könyvtárat kell létesíteni, s ez a két kisasszony legyen a könyvtárosa... taps... taps! Kíváncsi forgolódások: hol a két kisasszony? Mariann elrebegte a kötelező multumesc-et (köszönöm). Én is felálltam, de hiába súgtak hátul, a „multumesc" nem jött ki a torkomon. Ehelyett azt mondtam.- A mi falunkban egy román sem lakik... taps...(nem tudom mire, talán megszokták az emberek, hogy tapsoljanak.) Iorga:- Akkor a szomszéd faluban lesz a könyvtár.- Ott sem laknak románok.- Akkor Sepsiszentgyörgyön... Szentgyörgy tizenkét kilométerre van tőlünk, az állomás meg háromra. Közben taps... taps... taps... Iorga egy icipicit türelmetlenebbül:- Az nem baj, bemegy egy héten kétszer, megkapja az útiköltséget, és az 1000 lej havi fizetést! - Én végül kinyögöm a minden oldalról felém irányuló biztatást:- Mulpimesc. Néhány kolozsvári magyar tanár is jelen volt, a végén hozzám jöttek, és mély részvétüket nyilvánították. Később Iorga végighordozta vendégeit az intézetben is, a hallban éppen szinte szembekerültünk egymással:- Kisasszony, aztán be ne csapjon! - Biztosítottam, hogy nem csapom be, de a hangom korántsem volt már annyira meggyőző, mert utána tette:- Az első könyveket majd postán megkapja. (Meg is kaptam, 10 kilós csomagot küldött a saját munkáiból, amik még a románoknak sem voltak köny- nyű olvasmányok.) A nem éppen kellemes bevezetéstől eltekintve a nyári egyetem igen kellemesen telt. Számomra csupa szórakozás volt. Kicsi fiúk, nagy fiúk, románok, magyarok sürgölődtek körülöttem, de mivel az ártatlan szórakozáson kívül semmit, de semmit nem akartam, 17-18 éves magyar fiúkkal vettem körül magam. Egy jóképű, szimpatikus román jogász küldte is egyre a kis céduláit az előadások alatt, hogy dedót nyitottam? Ő komolyabbat ajánlana nekem, de mivel én nem akartam több román kérőt, inkább a „dedósaimtól" 59 Agärbiceanu, Ion (1882-1962) román író. Magyarul „Totyó néni” elbeszélése jelent meg. 158
