Dávid Gabriella: Nana, mesélj! - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 41. (Nyíregyháza, 2010)
II. A felnőttkor küszöbén - Egy év Valenii de Muntéban
nem nagyon élhettem, hiszen egész főzési módjukon változtatni úgy sem lehetett volna, csupán arra kértem jaja Marivarát, hogy az én fasírt részemet ne hengergesse meg kaporban. Iorga valahogy másképp is számon tartott. Hogy miért, azt nem tudom, Nem hiszem, hogy bárki is beszélt volna vele rólam, vagy az érdekemben. Semmi különös nem volt bennem, egyszerűen csak ott voltam De... amikor a szerb külügyminiszter lánya (aki művészettörténész lehetett) nála volt, s a királytól kapott autóval Felső-Drázsnára küldte templomok és a szőnyegszövőgyár megtekintésére, egyik útitársának engem jelölt ki. Más alkalommal állás-ügyben kérvényt íratott velem, hogy majd ő személyesen adja át Angelescu kultuszminiszternek. A kinevezésemből semmi nem lett, csupán az én hibámból, amit, ha nem szándékosan követtem volna el, butaságnak kellett volna nevezni. A kérvényembe ugyanis azt írtam, hogy egyházi iskolában szeretnék elhelyezkedni. Iorga aztán felvilágosított, hogy a miniszter csak az állami iskolák felett rendelkezik, s így úsztam meg az állami iskolához való kinevezést. Pedig Máriáim szerint féllábon kellett volna körültáncolnom a paravánt egy ilyen lehetőségért. Nem voltam én konok soviniszta, mellveregető magyarkodó, nem szidtam az „oláhokat", nem is gyűlöltem őket: de nagyon jól esett, hogy magyar vagyok, s olyan jókais hűséggel szerettem az lenni. *** Aztán megérkezett a tavasz. A csodálatos, szilvafavirágban fürdő, tündéri, valenii tavasz, fű- és virágillattól balzsamos levegővel. Talán ez is segített abban, hogy új erőre kaptam. S egy szép napon Mamitól hozott levelet Costica. Igaz, az én drága Mamikámnak nem az én leveleim, és nem is a gyermekszeretet adott tollat a kezébe, hanem inkább a mélységesen mély felháborodása afelett, hogy Ghija csupán fél évig gyászolt miattam, és aztán feleségül vette Gizit. Ilyen alávaló, jellemtelen fráter, jó is, hogy nem mentem hozzá... és pénzt is fog küldeni, mert eladta a hegedűmet, fizetett a pasas előleget, de később meggondolta magát, nem kellett neki a hegedű, de a 270 lej, az előleg, az maradt; azt küldi el nekem cipőre, aztán majd útiköltséget is fog küldeni, hogy hazamehessek... Igen nagy kő esett le a szívemről. Lelkiismeretem megnyugtatására én sem találhattam volna ki ennél jobb megoldást. Áldásom reájuk... A cipőre jól jött a pénz, az apróbb dolgokra pedig már magam is megkerestem. A Signorinának még mindig kézimunkáztam, a lányoknak pedig 20 lejért Eminescu57 képet nagyítottam. 57 Eminescu, Mihai (1850-1889). A román költészet legnagyobb hatású alakja. Moldvai állampolgárként járta iskoláit, egyetemre Párizsban, Bécsben, Pesten járt. Életében csupán egyetlen verseskötete jelent meg 1883-ban. Pedig már diákkora óta szívesen hozták le verseit az újságok és folyóiratok. Hazafias líráját romantikus lelkesedés jellemzi. Költészete zeneiségét, varázsos hangulatát már kortársai felismerték. Igazi népszerűsége korai halála után csapott magasra. Magyarra már életében lefordították verseit. 156
