Dávid Gabriella: Nana, mesélj! - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 41. (Nyíregyháza, 2010)
II. A felnőttkor küszöbén - Egy év Valenii de Muntéban
hát a lényeg nem is ez volt. Ezen a címen kaptuk meg a kirándulás költségeit, hát teljesíteni kellett. Szállásunk a Iorga-féle egyetemista kollégiumban volt. Ez is egy többszobás lakásból volt kialakítva, s úgy 16-20 lánynak adott otthont. A lányok zöme orosz volt. Hálótársul választhatott ki-ki magának közülünk, mert vendégekre nem voltak berendezkedve. Engem egy nagydarab szimpatikus orosz lány nézett ki azonnal magának, mondván, kicsi vagyok, így valahogy majd csak elalszunk ketten az ágyában. *** Valóban kicsi lehettem már akkorra, ami a kilóimat illeti. A sok nem-evés alaposan lefogyasztott, s legyengített. Különösebb ok nélkül, állandó hőemelkedésem is volt56. Legkeservesebb volt a professzor úr óráit végigülni. Néha úgy éreztem, hogy alszom, de a szemem figyelt, nyitva volt, s ha mindenáron le akart csukódni, egy hirtelen rángással felébredtem. Valamit a professzor úr mindig figyelő szeme is észrevehetett, egy alkalommal megkérdezte: Kisasz- szony, nagyon sápadt, nem beteg?- Nem hiszem, csak egy kis lázam van.- Menjen el a kórházi főorvoshoz, nézesse meg magát! Elmentem. Életem egyik legborzalmasabb élménye maradt ez a kórházi látogatás. Míg ott vártam, a betegek egyre jöttek, fekélyes arcú, orrú - azt mondták - vérbajos betegek. Legszívesebben kiszaladtam volna, de csak vártam. A főorvos megvizsgálta a tüdőmet, nem talált semmit, de mert hőemelkedésem volt, kinint rendelt. Iorgát úgy látszik, nem nyugtatta meg a diagnózis, s mert éppen hozzájuk érkezett a lánya vőlegénye, mellesleg királyi főorvos, lehozta, hogy ő is megvizsgáljon, mondván, hogy ő tud magyarul, és talán jobban ki tud kérdezni. Fiatal, szimpatikus orvos volt, azzal kezdte, fáj-e valamim?- Nem - feleltem.- S étvágya van-e?- Van - mondtam nevetve.- Csak étvágyhoz való nincs?-Igen... Hogy mit mondott Iorgának, nem tudom, de másnap a professzor úr minden estére fél liter frissen fejt tejet rendelt számomra az „Elená"-ban, meg két tojást. A tejet meg is kaptam, mert tehén, az volt az a§erázámentben, de a tojás elmaradt, mert tyúk nem volt. Tata Marivarát külön megkérte, ha valamilyen kívánságom lenne az ételekkel kapcsolatban, az teljesítsék. Ezzel a lehetőséggel 56 Emlékezetem szerint Édesanyám azt is mondta, hogy köhögött is, s a tüdővésztől való félelme újra jelentkezett. Ennek kapcsán mesélte azt is, hogy a román lányok a hülést köpölyözéssel kúrálták. Vastag falú poharak belsejét gyertyalánggal melegítették, majd ráborították a páciens hátára, szájával lefelé, hatot-nyolcat. A hűlő, összehúzódó levegő vérbő, fánkméretű dudorokat húzott a „beteg” hátára. Hogy használt-e, azt nem tudom. 155
