„Ugyanolyanok, mint mindenki más ember”. Válogatás a Szabolcs-Szatmár megyei cigányság történetének forrásaiból 1951-1961 - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 40. (Nyíregyháza-Gödöllő, 2010)
Bevezetés
53.3. 1958. június 14. Fekszi István válasza P. G. cikkére a Keletmagyarországóa«. EGYÜTT A CIGÁNYOKKAL. Válasz P. G.-nak a „Keletmagyarország”-ban folyó év április hó 16-án megjelent cikkére Tavaly decemberben tárgyalt a megyei tanács végrehajtóbizottsága húszezer szabolcsi cigány gondjáról, arról, hogyan juthatnának emberibb, kulturáltabb körülmények közé, hogyan lehetne évszázadok mulasztásait minél gyorsabban pótolni. Az ülés igen jelentős volt, mert az országban először került megyei vezető szerv elé ilyen átfogóan és ilyen körültekintő előkészítés után a cigánykérdés. A vita és a nyomán született határozat egyaránt arról tanúskodott, hogy ez a probléma társadalmilag megérett: rendezése most már nemcsak lehetséges, hanem szükséges is. A határozatot az a törekvés hatja át, hogy a megyében élő 7600 analfabéta cigány közül minél több megtanulja a betűvetést, hogy a 2300 iskolába nem járó iskolaköteles gyermeket küldjék a tanításra a szüleik, hogy munkát találjon az 5000 munkanélküli, hogy az 1800 putri helyett egészséges emberi hajlékok épüljenek. Sok év programja ez! S csak úgy valósulhat meg, ha a tanácsok és társadalmi szervek a cigányságot nemcsak kívülről akarják felemelni, hanem elsősorban abban segítik őket, hogy maguk emelkedjenek. Ha az ő tehetségükre, törekvésükre, a bennük rejlő erőkre alapozzák a munkát, ha magukévá teszik a határozat alapgondolatát „együtt a cigányokkal”. A megyei tanács vb. határozata, mely a „Keletmagyarország”-ban is - egyrészt felhívásokon keresztül - megjelent, megyénkben nagy helyeslésre talált. Nyilván azonban nem mindenki olvasta és főleg nem értette még meg kellően annak szellemét. így történhetett ez P.G. újságíró elvtárssal is. Erre enged következtetni a „Keletmagyarország”-ban f. év IV. hó 16-án megjelent P. G. aláírású cikke, melynek a címe: „Csak a becsületes cigányokkal Ez a cím tulajdonképpen válasz a határozatra. Mert mit is mond a cikkben? Azt, hogy ő csak az általa becsületesnek ítélt cigányokkal hajlandó ... és nem a cigánysággal. A „csak” megszorítás válogatást jelent: ezeket befogadjuk, emezeket pedig nem. Később aztán ki is jelenti: „ csak a becsületeseknek van helyük a társadalomban Ez a kijelentés első pillanatra talán rokonszenves és elfogadható, csupán egy a baj: nem igaz. Alkotmányunk nem ismer társadalmon kívüli lényeket, másodrangú embereket. Valamennyi cigány éppen olyan polgára államunknak, mint bárki más. S ha közülük egyesek nem folytatnak becsületes életmódot, akkor ez nemcsak az ő bűnük, hanem elsősorban a múlt társadalmi rendé, mely a szellemi sötétség és a nyomor szörnyű eszközével ilyenné taszította őket, és azoké, akik még ma is akadályozzák felemelkedésüket; ők sem „ eredendően bűnös” vagy esetleg „alsóbbrendű” lények. Persze ez semmiképpen sem jelenthet elnézést, vagy engedékenységet a bűnösök, tolvajok, munkakerülők iránt, ha egyesek vétenek a társadalmi együttélés szabályai ellen, akkor - ahogy P. G. mondja - „mindig találkoznak a társadalom fékező, nevelő, törvényes kezével”, éppúgy, mint bárki más. És nézzük csak tovább: vájjon miért kell a „becsületes” jelzőt - nem hétköznapi értelemben, hanem különös hangsúllyal - a „ cigány ” szó elé tenni? Talán ha cigány akkor 248
