„Ugyanolyanok, mint mindenki más ember”. Válogatás a Szabolcs-Szatmár megyei cigányság történetének forrásaiból 1951-1961 - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 40. (Nyíregyháza-Gödöllő, 2010)
Bevezetés
jelentkezők között bőrük színére tekintettel külömbséget tenni nem szabad. A toborzottakat igénylő vállalatnak azonban természetesen joga van arra, hogy a toborzottak közül csak azokat alkalmazza, akiket testi fizikumuknál fogva vagy egyéb körülményekből kitűnően alkalmasnak tart az építőipari munkák elvégzésére. Ilyen körülmény lehet az is, hogy a munkavállaló gyakran cserél munkahelyet, ezért a vállalat - az építőipar amúgy is jelentős munkaerő fluktuációjára tekintettel - aggályosnak tartja felvételét. Erre azonban a Vállalatnak természetesen nem a munkavállaló színéből, hanem a munkakönyvből kell következtetnie. Helytálló az átiratnak az a megjegyzése is, mely szerint az Építésügyi Minisztérium területén nincs olyan rendelkezés, amely megtiltaná a cigányok munkára való felvételét. Az építőipar területén jelenleg is többezer cigány munkavállaló dolgozik. Ennek folytán nem tartom szükségesnek a Vállalatok figyelmét külön is felhívni arra, hogy a cigány dolgozókat a felvételnél a többi dolgozókkal egyenlő elbánás alá vonják. Közlöm még, hogy az átiratban példaképpen felhozott 31/1 sz. Állami Építőipari Vállalatot figyelmeztetni fogjuk arra, hogy a toborzásnál az említett megkülömböztetéseket a jövőben ne tegye. Pintér László s. k. a Min. Titk. Vezetője. 26.3. 1956. március 30. Budapest. A Munkaerőtartalékok Hivatala a Megyei Tanács VB elnökhelyetteséhez. Munkaerőtartalékok Hivatala. Budapest, V. József Attila u. 8. 27/16/11. sz. Tárgy: Cigányság helyzetének javítása. Hiv. szám: 115-Ált-3/1956 Szabolcs-Szatmármegyei Tanács V. B. Gulyás Emilné Elnökhelyettes et. Nyíregyháza. Az Elnökhelyettes elvtársnő fenti számú átiratában a Szabolcs-megyei cigányok helyzetével foglalkozott. Ez a probléma nemcsak a megyei Végrehajtóbizottságoknak, hanem a Munkeerőtartalékok Hivatalának és egyéb szerveknek is jelentős gondot okoz. Nem lehet kétséges, hogy minden szerv a maga területén a legmesszebbmenőkig köteles elősegíteni a cigányok letelepítését, munkábaállítását, mindent elkövetni nevelésük és társadalmi egyenjogúságuk biztosítása érdekében. Hivatalunk a fenti elveket szem előtt tartja, s a maga részéről - főképpen a toborzó minisztériumok felé érvényesíti ezt az álláspontját.Amikor azonban a cigánykérdést vizsgáljuk nem szabad megfeledkezni arról, hogy problémájuk megoldása nem valósítható meg máról - holnapra - hosszabb időt igényel. Általánosan ismert, hogy a cigányok egyrésze hajlamos a naplopásra, munkakerülésre, tol- vajlásra. Az MTH. hosszabb időn át erőltette a toborzó vállalatoknál, hogy az ilyen munkavállalókat is, minden válogatás és kikötés nélkül alkalmazzák. Tekintettel arra, hogy a toborzó vállalatok általában ugyanazok, eljárásuk arra vezetett, hogy egy egy vállalatnál 116
