Egy Felső-Magyarországi köznemesi uradalom a XVII. század közepén. Ibrányi Ferenc urbáriuma 1656 - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 39. (Nyíregyháza, 2010)
Szirácsik Éva: Egy XVII. századi köznemes birtokai és birtokszemlélete
A FÖLDESÚRI BEVÉTELEK 27 kilencedet is értették, ám a forrásban elsősorban a földesúri kilenced szabályozásával találkozhatunk. Ibrányi Ferenc birtokán nagyon sok településen a veteményekből nem kellet dézsmát adni. A szentesi, tokaji szőlők viszont dézsmakötelesek voltak. A dobszai szőlőhegyekről kilenced járt, kivéve Ibrányi Ferenc anyai nagyapja, Dóczy Ferenc szőlei után, mert ott ötöd került volna a birtokoshoz, Ibrányit azonban ott megrövidítették („ellopták rajta”). A szántók terményeiből is kilencedet várt, sőt földesúri akarat szerint ötödöt, hatodot, hetedet is. A Gömör városiak kilencedet adtak őszi és tavaszi veteményükből, szőlejük borából ötödöt, hetedet és kilencedet is Szent Mihály napja után, de királydézsmát nem fizettek, viszont méhkaptárakból, valamint bárányokból kilencedet szedtek be tőlük. A páskaháziak őszi és tavaszi vetésük után kilencedet adtak, és egy-egy dézsmatyúkot, a méhrajok után pedig szintén kilenceddel tartoztak volna, de ez alól igyekeztek kibúvót találni, mert nem tartottak annyi kaptárt, amennyi után dézsma járt volna, Ibrányi ezért a jövőre nézve a gömöriek szokása szerint kívánta dézsmáltatni őket. Korszakunkban a sertések makkoltatása elterjedt volt a gazdag termésű tölgy- és bükkerdőkben.22 Mindez jellemző volt az Ibrányi-birtokon is. Az ellenértékét az uradalom beszedte. Az ibrányiak, kántorjánosiak, badalóiak, barkaszóiak, petneháziak, gyüreiek, eszenyiek száz disznó után csak egy disznóval tartoztak, vagy disznónként 12 dénár váltópénzzel.23 A nagycigándiak disznaik után dézsmával fizettek, vagy egy disznó után 4 pénzzel. A bagosiak közül négy adott egy-egy tizeddisznót. A Gömör városiaktól is járt tizeddisznó vagy 8 poltúra váltópénzt. A kiscigándi, ruszkai, szőledi disznók után szintén dézsmát szedtek. Laskodról, Jákóról, Vajáról, Hodászról, valamint Bag puszta után és Ruszkáról tizeddisznót várt a földesúr, vagy váltópénzt.24 A jánosi erdő használatáért aratással tartoztak szolgálni. A regálék közül jelentős volt a kocsmáltatás után járó uradalmi bevétel. Keresztúton, Lökön és Páskaházán csak a földesúr kocsmáltathatott. Halász, Petneháza, Jákó, Vaja, Gyüre, Nagyvarsány, Kántorjánosi, valamint Nagy- és Kiscigánd „jó korcs(o)máló hely” volt, míg Ruszka „fő korcsomáló helly”. A ruszkai korcsmában Szent Mihály naptól Szent György napig szabad volt a parasztoknak „mind bort, sert, lőrét árulni tilalom nélkül”, utána csak a földesúr tehette ezt. Gömör városában szabad volt korcsmát árulni. A Gömör városi bérbe adott korcsma után évente 80 forint járt.25 A ruszkai húsvágás szabad volt, de ha a földesúr ellenezte volna, akkor nem, pedig „hús is számtalan kél el rajta”. A gömöri mészárosok nem tartoztak pénzzel vagy fagy- gyúval, de Ibrányi meg akarta szüntetni ezt a kiváltságos helyzetet. Vásárról csak három helyen számoltak be. Keresztúton évi hét sokadalom volt, míg Gömör városában öt. Lök „azelőtt derék sokadalmas hely vált”, az azt biztosító függőpecsétes kiváltságlevelet is Ibrányi őrizte, aki meg is jegyezte, hogy a falut 22 ÉBER, 1961. 103. 23 Az ibrányiak kapcsán Nagy Ferenc megjegyezte, hogy a disznók után ilyen módon szedett dézsma ösztönözte a disznótartást. Ibrányban a XVII—XVIII. században nem volt ritka a 30-50 disznót tartó jobbágy. (Nagy F„ 1987. 79.) 24 Az erdők nem csupán a makkoltatás miatt voltak fontosak, hanem az épület- és tűzifa végett is. Az erdők értékének korai felismerését jelzi, hogy az Ibrány körüli erdőket már a XIV. században is igyekeztek a birtokosok saját földjeikhez csatolni. (Nagy F., 2000. 92.) 25 A kocsmáltatás szerepe más uradalmakban kiemelkedő volt. A vajszlói vallásalapítványi uradalomban például a legnagyobb bevétel a kocsmákból származott. (Kiss G., 1981. 211.)
