Egy Felső-Magyarországi köznemesi uradalom a XVII. század közepén. Ibrányi Ferenc urbáriuma 1656 - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 39. (Nyíregyháza, 2010)
Szirácsik Éva: Egy XVII. századi köznemes birtokai és birtokszemlélete
28 Szirácsik Éva: Egy XVII. századi köznemes birtokai és birtokszemlélete bekerítve „könnyű válna azt helyére állatni”. Keresztúton vásárvámból „szép jövedelem szokott jőni”: készpénz, só, bors, szappan, néha vas kasza, orsó, fazék és egyéb. Gömör város vámja és minden bevétele a földesúré lett. Hidas vagy száraz vámja után sós szekértől 2 polturát és egy kősót szedtek, 30 kősónál kevesebb sót szállító szekérnek kő sónként egy-egy pénzt, vasat szállító szekértől 2 poltura és egy sing vasat, fazekas szekértől 2 polturát és egy fazekat, mást szállító szekértől 2 polturát, üres szekértől 1 polturát, gyalogostól 1 pénzt, marhánként egy pénzt. Úgy vélte, a löki révnek 200 forint éves bevétele is lehetett volna, ha jó révhajókat tartottak volna rajta az érdekelt földesurak, „de még eddig ezzel is csak az falu töltözött”. Az aranyosi rév bevételének hatodrésze Ibrányié lett, akár pénz, akár só volt az. Gömör városában volt egy 4 köves malom, három „lisztjáró”, a negyedik kása- és kendertörő. A bevételek harmada a molnáré, a többi a földesúré volt. A közösség szokta a malomkövet megvenni. A molnárnak 3 disznót kellett hizlalnia, az egyiket magának, a másik kettőt a földesúrnak. A közvámból szokták megfizetni a „török adót”, ami évente 24 magyar forint volt, a szombati bevétel pedig a papnak járt. Az egyéb földesúri jogon szedett bevételek közé tartozott a bírság. Gömör városban a 12 forintos vérbírság a földesúré volt. A magva szakadt jobbágy vagyonát is a földesúr kapta meg. Ha utóda volt az elhunyt jobbágynak, akkor 1 tallért tartozott adni a birtokosnak. A gazdálkodó földesúr tervei Ibrányi Ferenc számos hiányosságot talált, amire megoldást is kigondolt. A paszabi telekre Polgárról akarta visszahívni a jobbágyokat, az ottani halászó vízről is rendelkezni akart. Búj jó korcsmáló hely lett volna szerinte, ha lenne ember, aki házat építene ott. Magy puszta erdejének makkját eladva szép haszon származna belőle, s jó gazda módján fogalmazza meg lehetséges tervét: „haApagion vagy Leveleken egy pusztát vennék, s rajta ólakot csináltatnék, soha disznóimnak ez országban jobb helye nem lehetne”. Úgy vélte, a laskodi erdőkből is sok haszna származhatott volna, akár saját disznait engedve rá, akár tizedért vagy pénzért bérbe adva; s jó korcsmáló hely lett volna, ha jobbágyokat telepítenének oda. Ugyanez igaz Petneháza erdeire is. Aranyosnál a rév fejlesztésével és egy kocsma felállításával kapcsolatos tervét vetette papírra: „ha hajót és révészt tartanék, innen több hasznot is vehetnék, és mivel ötven naposok, ha korcsomát árúitatna ember vélek, ez jó korcsmáló hely volna, abból is szép haszon gyűlhetne”. Gyürén „ha gyalmot tartana ember, halászatjának szép hasznát vehetné” — írja, majd hozzáteszi, hogy dézsma alá való földje is „elég van itt, kit ha jó gondviseléssel esztendőnként dézma alá adna” petneházi tiszttartója, „jó hasznot vehetne innét”, csakúgy, mint a nagyvarsányi földek után. A kisvarsányi telkekhez jó szántók, rétek és gyümölcsösök tartoztak, „kiket csak más idegenek bitangolnak”, meg kell szerinte azokat keresni, és hasznát venni. Ibrányi szerint kántorjánosi erdejéből is szép bevétel származhatott volna tizedért bérbe adva, főként akkor, amikor bőven terem makkot, s a hozzá tartozó három pusztára se hajtsák ingyen marhájukat a kántorjánosiak. „Marhajáró földe egész Magiar Országában egy falunak jobb nincsen, mint Löknek” — állapítja meg Ibrányi, s rögtön hozzáteszi: „Ebből az földesuraknak szép hasznok lehetne, ha tőzséreknek adnák, eddig
