Egy Felső-Magyarországi köznemesi uradalom a XVII. század közepén. Ibrányi Ferenc urbáriuma 1656 - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 39. (Nyíregyháza, 2010)
Szirácsik Éva: Egy XVII. századi köznemes birtokai és birtokszemlélete
22 Szirácsik Éva: Egy XVII. századi köznemes birtokai és birtokszemlélete házához „jó inas” tartozott, és egy molnár is élt a városban. Ibrányi Ferenc a gömöri Guta Pál zsellérét, aki varga volt, Ibrányba vitte. Gömörben élt Eszes Péter koldus is, míg hajdúk földje húzódott Lökön és Bagoson, s Gyakfalváról származott el egy katona. Gömör városában volt egy négyköves malom, három „lisztjáró”, a negyedik kása- és kendertörő. Mészárszéket csak Ruszkán és Gömörben említ az összeírás. Ibrányi lényegében nem foglalkozott a paraszti gazdaságokkal. A parasztság használatában lévő földállományról is csak elszórt adatokat találhatunk, az ott termő gabonáról semmit sem tudhatunk meg, hiszen dézsmát sem szedetett utánuk a földesúr, ami meg is magyarázza a kisebb összeírói figyelmet ezen a téren. A jobbágyok állatállományáról szintén alig-alig kaphatunk képet az összeírás alapján. „Marhajáró földe egész Magiar Országában egy falunak jobb nincsen, mint Löknek”, az állatállomány összeírása mégis hiányzik innen. Badalón és Barkaszón összeírták az ökröket, Kiskövesden az ökrök mellett a juhokat is, Gömör városban az ökröket és a teheneket, miközben Páskaháza ökör-, tehén-, disznóállományáról és méhkaptárairól is olvashatunk. Érdekes azonban megfigyelni, hogy például a badalói ökrök összeírására azért került sor, mert „ökör adó pénzt” kellett fizetni, pedig az ott élők megélhetése jóval több forrásból származhatott: „Gabonatermesztés és marhatenyésztés mellett szilvaaszalással — amelyet piacra Mára- marosba hordanak — és halászattal foglalkoznak. ”11 Viszonylag több szó esik a földesúri kezelésben lévő majorságról. Az urbáriumnak nem volt célja, hogy a majorsági gazdálkodásról adjon számot, a földbirtok leírásakor mégis gyakran találunk megjegyzést a majorsági termelésre vonatkozóan az elsősorban birtokjogi szempontok alapos ismertetése során. Ibrányi Ferenc apja Bájon teleltette golopi teheneit, juhait „nagy kazal szénákot is rakatván ott”. Ibrányinak Bujon volt majorrétje, amit jobbágyai használtak. Petneházán füves kert, baromudvar, új udvarház tartozott a majorsághoz. Nagyvarsányban sok majorföldje volt, amit petneházi tiszttartójával akart dézsma ellenében használatba adni. Kántorjánosi udvarházához udvar, veteményeskert, baromudvar, disznóólak, füves kert és csűrös kert tartozott, de gyümölcsösét egyik őse felosztotta jobbágyai között. Bökényben sok szép majorföldje húzódott.12 Szentesen udvarháza volt majorházzal, pincével, csűrös kerttel, veteményeskerttel, rétekkel, szántófölddel, szárazmalommal és vendégfogadóval a falu végén. Algolopon virágoskert, nagy pince, kastélyhoz irtványos kert, rét, szántó és részben Ibrányi által ültetett, részben még szülei által erdő helyére telepített szőlő. Felgolopon baromudvar, jégverem volt, és csűrét sövény vagy árok vette körül, de rét is tartozott hozzá. Szentes, Kiskövesd, Szerdahely, Alsó- és Felsőgolop, Tállya, Mezőbénye, Tokaj, Tárcái, Ruszka, Szőled esetében fontosnak tartotta a szőlőművelést megemlíteni, a Zemplén és Abaúj vármegyei részeken majorszőlőről is megemlékezett az összeírásban. Mezőbényén szántó és kaszáló alkotta a majorföldeket, s Ibrányi utasította a szerencsi ispánt, hogy vigyázzon rá. Hernádvécsei szántóit, kaszálóit dézsmára akarta kiadni. Vaján is volt majorszántóföldje. Uradalmi alkalmazottakat és tisztviselőket alig említett az összeírásban. A szerencsi ispán mellett Petneházán tiszttartó dolgozott, Eszláron pedig erdőőr. Ibrányi fontosnak tarthatta őket. Báj földjeiből, „ha jó ispán és jó gondviselő lesz hozzá”, sok dézsma származhatna. 11 Balogh, 1985. 63. 12 A földesúr valószínűleg jelentős vízkárral is számolhatott, mivel a „környéket úgy a Tisza, mint a Túr folyó csaknem minden tavasszal elönti.” (Pók, 1998. 25.)
