Egy Felső-Magyarországi köznemesi uradalom a XVII. század közepén. Ibrányi Ferenc urbáriuma 1656 - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 39. (Nyíregyháza, 2010)
Szirácsik Éva: Egy XVII. századi köznemes birtokai és birtokszemlélete
Ibrányi Ferenc birtokai 21 zsén szolgált kezesként, Hőske Mihály fia Nádudvar táján bujdosott. A szökevényeket Ibrányi haza akarta hozni, a paszabiakat például Polgárról akarta visszahívni. Kántor- jánosiba More Miklóst Debrecenből hozta haza „költséggel”, a sályi Baktay Mártont és Miklóst pedig Újvárosból „hozta volt meg". A bevándorlók közé számított Derzsen példának okáért a Mahucz János házában lakó jövevény fazekas jobbágy. Ibrányi által betelepített lakosokról is megemlékezik a forrás. Szentesen az egyik telekre Jakab András nevű jobbágyát szállította. A hernádvé- csei Sagay András fiát, Györgyöt Golopra vitte lakni. Gömör városából többeket Ibrány- ban telepített le: egy vargát, Lakatos Pált, Kotan Gáspárt. A ruszin („orosz”) népesség betelepülésére több helységnél is utal az összeírás. Keresztúton „orosz pap” is élt. Kiskövesdnél megemlítette Ibrányi Ferenc, hogy azért hagyta Chernél György kezénél egyik jobbágyát, mert az „el akarván vinni az oroszokat Keresztutról, az kiket ültetett volt”, a keresztúti Chernel-birtokrész zálogbavételekor ebben a cserében állapodtak meg. Aranyoson Kulyka Ferenc orosz révész és több orosz miatt is építették az „orosz szentegyházat”. Itt több Orosz vezetéknevű ember is élt, Orosz Mihály esetében meg is jegyezték, hogy származása után nevezték el. „De miólta oroszok szállották meg, hol áradván, hol apadván, és legközelben most, ez béíráskor, igen megszaporodván Dersen az oroszság, ez kilenc telekből sokból kettőt-kettőt csináltak, az kiből kitelhetett. ” Részletesebb információt csak ritkán ad az összeírás egy-egy jobbágyról. Az adonyi Székely Mihály „magtalan, igen szegény, nyomorík ember” volt, Kiskövesden pedig egyik emberéről, kinek a nevét nem említette, Ibrányi megjegyezte, hogy „iffia ember, csak most házasodott meg”. A kopócsapáti Czapi Gáspár és János „egy testvérek, és mind egy kenyérenn is vannak”. Gyürén Kis András és Kis Péter „külön kenyéren lévén, ezen egy teleken házok is kettő vált, két házból szolgálták az egy telekről”. Az Ibrányi Ferenc-féle uradalmat elsősorban a mezőgazdaság jellemezte a korszak sajátosságainak megfelelően. Az ipari termelés jobbára csak Gömör városára szorítkozott. Két vásártartó hely, néhány kocsma forgalma mutatja biztosan, hogy a kereskedelem is jelen volt az uradalomban. Ibrányi Ferenc birtokán a török kori pusztítások miatt megszűntek a löki vásárok. Keresztúton évente hét alkalommal tartottak vásárt: kiskarácsony napján, Szent Benedek napján, pünkösdkor, Sarlós Boldogasszony napján, Szent Lőrinc ünnepén, Szent Mihály napján, Mindszentkor. Gömör városa éppen az összeírás elkészítésének idején került Ibrányi Ferenc zálogába, ahol évente öt alkalommal rendeztek vásárokat: karácsonykor, Balázs napján, virágvasárnap, Szentháromság ünnepén és Nagyboldogasz- szony napján. Mindkét település fontos vásároshelynek számított. Több helyen említettek meg korcsmát is, így a keresztúti, löki, halászi, petneházi, jákói, vajai, gyürei, kántorjánosi, kiscigándi, ruszkai, Gömör városi és páskaházi korcsmát. Az uradalmi ipar által előállított termékek is piacra kerülhettek, de a mezőgazdasági termékek értékesítéséről nem ad számot a forrás. Ibrányi birtokain alig éltek mesteremberek. Barkaszón „Orosz Miklós, a’ fazekas apja, vén ember, jó szuszékcsináló”, a bökényi asztalos Váriban lakott, a gyakfalvi szabólegény vándorolt. Gömör városában élt Pásztor György „jó mészáros, kereskedő ember”, Kővér István, ugyancsak „jó mészáros”, Eszes Pál telkéhez pedig egy „jó molnárlegény” tartozott volna, aki azonban vándorolt. Szén Péter „jó varga”, Nemeth Miklós „jó kereskedő”, Gienes Gergely „jó kovács”, Punke Bálint „jó kertész” volt, Pap Balázs
