Krasznay Péter naplójegyzetei 1861-1916 - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 38. (Nyíregyháza, 2010)
Krasznay Péter naplójegyzetei 1861–1916 (Forrásközlés)
Molnár Gusztáv, Jármy József, dr. Kállay Rudolf, gróf Pongrácz Jenő, Sipos Béla, Bory Béla, Szalánczy Bertalan, Geduly Ferenc, Kauzsay Ödön és Kauzsay Tibor, Májerszky Béla, if], Okolicsányi Lajos, Mikecz Miklós, Gaál Elek, Darvay István, Görömbey Péter, Petrovay Gyula, Rutkay Gyula, Lichtmann Dezső, Szomjas Gusztáv, Lipthay Jenő, Me- ^2 zőssy Gusztáv, Szentmiklósy Sándor, Leffler Sámuel, Gönczy István, Okolicsányi Dezső, Kovács István, Gönczy Albert, Veress Ferenc, Szőgyényi Jenő, Bodnár István, Olcshváry Pál... Összesen 24 községi bíró, azok között Kemecse községé, Hagymássy Antal. A megyei hajdúk Henter Antal várnagy vezetése alatt lóháton a megye zászlóaljával. És végre egy női csoport, a megye előkelő nőiből gróf Vay Gábomé vezetésével, aki Zrínyi Ilona ravatalára koszorút helyezett el. Szóval Szabolcs megye itt is, mint minden hazafias alkalmaknál, kitett magáért. A hozzávetőleges számítás szerint az összes ünneplő közönség száma meghaladta a százezerét [! ], amely néptömeg a városban meg nem férvén, nagy része a város körüli katonai barakkban, sőt szabad ég alatt is töltötte az ünnep előtti éjszakát. Sőt a lovas bandériumok a községekben és közelebbi tanyákon helyezkedett el [!]. * Mariska (Mezeyné) leányom a budapesti Rákóczi-ünnepélyre családostul leutazott, hon- nét azután másnap, azaz október 30-án estére leérkezett hozzám acélból, hogy a halottak estéjén anyja sírjánál imádkozhasson, és az arra emelt díszítést megnézhesse. Ugyanarra átjött Pazonyból Erzsi leányom is, és a halottak emlékezetét együtt ünnepeltük. Úgy ő, mint a Katits lányok szegény Ilka leányom gyengélkedéséről igen kedvezőtlen értesítéseket nyújtottak. * Az idő az egész múlt hónap közepétől szokatlanul meleg, úgyhogy Réaumur szerint 7-12 fok közt ingadozik. Sőt, tegnap, azaz november 10-én esteli 6-7 óra között folytonos dörgés és villámlás között sűrű jég is esett, mely azonban csak tengeriszem nagyságú volt, s így kárt nem tett. * November hó 15-én ismét egy újabb hazafias ünnepély [volt], melyben - miután a Szabolcs megyei Vaja községben rendeztetett - én magam is részt vettem. Már azt megelőzőleg felhívtam Gaál Elek balkányi birtokost, mint a Szabolcs megyei 48-as Honvéd Egyesület ez idő szerinti elnökét arra, hogy intézkedést tegyen arra nézve, hogy a vajai emlékünnepélyen nemcsak mint megyei bizottsági tagok, hanem mint 48-as honvédek is testületileg részt vegyünk. Ugyanis a Vay Adámnak, II. Rákóczi Ferenc kuruc tábornokának és udvari mar- salljának hamvai Danczigból, hol 1719-ben számkivetésben halt el, még folyó évi június hóban hazaszállíttattak, de ideiglenesen a községi köztemetőben helyeztették el Vaján. Azóta [!] részére állami költségen díszes mauzóleum építtetvén a község belsejében, a templom előtti téren a hamvaknak oda átszállítása és elhelyezése nagy ünnepélyességgel eszközöltetett. Ezen ünnepélyen Szabolcs, Bereg, Szatmár, Máramaros, Ugocsa, Ungvár, Zemplén, Abaúj, Borsod megyékből mintegy 10-12 ezernyi tisztelgő közönség volt jelen, melynek egy része a két oldalról jövő több vonatokon, a nagyobb része a közelebbi vidékekről kocsikon gyűlt össze. Az ünnepélyt az arra elhozott, valamint az ünnepély helyén már előre elrendezett lobogó díszekkel halmozta el. A honvéd egyesület részéről azonban csak hárman jelentünk meg: Gaál Elek fő-, én és Borbély Gáspár hadnagyok. Én a 48. honvéd zászlóalj zászlóját, Borbély a koszorút hozta, melyet Gaál Elek következő mondat kíséretében helyezett el az emlékszobor alapjára: 256
