Krasznay Péter naplójegyzetei 1861-1916 - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 38. (Nyíregyháza, 2010)
Krasznay Péter naplójegyzetei 1861–1916 (Forrásközlés)
Mi is eljöttünk, 48-as honvédek, hogy meghajtsuk dicsőült hamvad előtt azon zászlót, szent ereklyénket, mely alatt Szabolcs megye ezernyi fiai ugyanazokért az eszmékért harcoltak, melyekért te a számkivetés keserű kenyerén haltál el. Es hogy nagy szellemed iránti hódolatunk jeléül letegyük szerény koszorúnkat síremléked alapjára. És ez alkalomból kérjük a Magyarok Istenét, hogy a szent eszméket, melyekért - bár különböző időkben de egy értelemmel harcoltunk, a haza szabadságát s a nemzet függetlenségét mielőbb egész teljességében megadván, azt változatlanul tartsa meg örökön, örökké! Mire az óriási közönség a 48-asok hangos éltetésével válaszolt. Ugyanilyen riadalom kísérte Zoltán Elek nyugalmazott tábornagy szavait, amidőn a főrendiház koszorúját azzal tette le, hogy ő, mint vén generális, Rákóczi öreg generálisának emlékére teszi le a főrendek koszorúját. Szabolcs megyéből mindenki jelen volt, s így meg se kísérlem elsorolni a jelenvoltakat, azt már a hírlapok jól-rosszul megcselekedték. Már hogy mindenik a maga módja szerint. ^ Ősi családneveket elferdítve írván, úm. a több taggal képviselt Jármyakat Jármayaknak, az Ugocsa megyei alispánt, Becsky Emilt Becskeynek. Leghívebben írja a Nyírvidék című nyíregyházi lap, de hát annak a reporterje [!] nem zsidó fiú, hanem Inczédy Lajos megyei főlevéltámok. Egy igen érdekes, mindenkinek feltűnt alak jött az ünnepélyre Bereg megyéből. Egy középkorú, atléta termetű, erősen barna ember vállára ömlő dús, fekete, göndör hajjal. Egy régi, elavult zászlót lengetvén, kiről kérdezősködvén kitudódott, hogy ő Esze Tamás Barabásból. Közvetlen leszármazója annak a vitéz Esze Tamásnak, aki mielőtt Rákóczi beérkezett volna már zászlót bontott. És bár rendezetlen csapatját Dolhánál a szatmári felkelő nemesek szétverték, újra összeszedett híveivel Rákóczi elé sietett és őt az egész hadjárat alatt hűségesen szolgálta. Az ócska zászló tőle eredt. Családja azt ereklyeként őrzi. Azt kívánom még megjegyezni e helyen, hogy az ünnepélyen megjelent 21 Vay közül egy sem volt közvetlen leszármazója az ünnepelt hős, kuruc Vay Adámnak, mivel a grófi és nemesi ágának László; a bárói pedig Mihály testvérétől származnak. Hanem 1848-ban mint kapitány szolgált a 48. szabolcsi honvéd zászlóaljnál Vay Károly, aki római katolikus vallású volt. Minthogy a kuruc Ádám hasonnevű fia később hazaszármazott, és mivel római katolikus vallásra tért át, atyja birtokainak egy kis részét visszanyerte. Ettől származott Vay Károly, akinek János nevű fiától és Ibrányi Piroskától született unokája az utódja a kuruc Vay Adámnak. Bárha - különösen a grófi ág - úgy kívánja feltűntetni a dolgot, mintha ők volnának a leszármazói, a bárói ágra vonatkozó megjegyzéseimet lásd a III. füzet 80. lapján. Lehet, hogy az ősi birtokhozi jogát a kuruc Ádámnak a XIX. század elején grófi rangot szerzett Vay László utódjai, vagy talán még maga László megvásárolta. Vay Mihály utódjai pedig annak fejében Zsolnát kaphatták. Annyi bizony, hogy Vaját most a László-ágból származó Vay Ádám bírja, és a régi vajai várkastélyban lakik. Régisége szellemének megfelelően kiújította, és bástyaszerű alakban épített kerítéssel védett, díszes parkkal vette körül. Vay Ádám különben hazafias szellemű, mintegy 45 éves férfiú, fia a nem régen elhalt gróf Vay Ádám Szabolcs megyei főispánjának, és unokája a grófságot szerzett Vay Ábrahámnak. Szorgalmas, jó magyar gazda, Zichy grófleány nőjével is szép örökséget nyervén, szép vagyoni állással bír. * A vajai ünnepélyről hazaérkezvén, pár nap múlva nagyfokú lázzal kitört rajtam a már több év óta ismeretessé lett influenza, vagy helyesebben egy igen erős nátha, mely különösen torkomat annyira összeszorította, hogy alig bírtam lélegzeni, és több éjszakán át nem tudtam aludni, míg a helybeli orvosunk, dr. Kiss Ferenc által rendelt orvosszertől a tüdőmre nehezült köhögős váladék lassan oszlani kezdett, melynek lefolyása azonban 257
