Krasznay Péter naplójegyzetei 1861-1916 - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 38. (Nyíregyháza, 2010)
Krasznay Péter naplójegyzetei 1861–1916 (Forrásközlés)
18 forintért, aki magyarul nem beszélvén, a német nyelv elsajátítására is kedvező alkalom nyílt. * Hivatalos teendőim az 1877. évi XX. gyámhatósági, és XXII. kisebb polgári perekről szóló törvények" által igen megszaporodtak, amennyiben az utóbbi te. alapján - mint jogvégzett ember - az úgynevezett bagatelle-[csekély jelentőségű] ügyek bírójául járásom területére kineveztettem. Az előbbi törvény 244.§-a alapján pedig az árvaszék a hagyatékoknak helyszíni tárgyalásával majdnem kivétel nélkül engem bízott meg. Minek csak úgy tehettem eleget, hogy minden hétből 2-3 napot ezen tárgyalások eszközlése céljából a községekben töltöttem el. * Március hó 12-ről 1878. 3106. B. számú kassai törvényszéki végzéssel értesíttettünk testvérek, hogy Miglécen egy úrbéri jobbágy-, Tomyosnémetiben egy zsellértelek úrbéri váltságdíja 350, illetve 50 tőke és kamatai kiutaltattak, minek felvételével Gábor testvéremet bíztuk meg. * Május 5-én meghalt Debrecenben Patay István - Debrecen város egyik kerületének országgyűlési képviselője - 71 éves korában, aki a Szabolcs megye által 1848. augusztus havában állított mozgó nemzetőrzászlóaljnak, mely csakhamar rendes honvéd zászlóaljjá alakulván a 48. számot nyerte, az első őrnagya ő volt. O tette azt az ígéretet a zászlószenteléskor a zászlóanyának, gróf Dégenfeld Imrénének, hogy a csatából az általa ajándékozott zászlót megkoszorúzva hozzák vissza. Mint ezredes és osztályparancsnok került hosszabb bújkálás után az ellenség kezébe. így csak 10 évi várfogságra ítéltetett, melyből az 5. évben kegyelem útján szabadult. Mint országgyűlési képviselő a szélső baloldalhoz tartozott. Választások alkalmával programbeszédje mindég oda lyukadt ki, hogy mégis huncut a német. Nagyúri családból származása dacára véres republikánus volt. De gyenge talentummal bírván, nem sok vizet zavart. * Június hóban megleptem feleségemet egy csinos női arany zsebórával, melyet láncostul együtt 110 forintért vettem, de bizony annak árát havi 6 forintos részletekben törlesztettem 20 hó alatt. Azt hittem, nagy örömet szerzek vele szegénynek, akinek eddigi életében nemcsak mindennapi munkával kellett küzdenie, hanem még igen sokszor velem együtt szükséget is kellett érezni. Mindamellett, hogy ezt a kis kedvezést nagyon is megérdemelte, még zúgolódott reám, hogy keserves keresményemet olyan haszontalanságra költőm, amit ő úgysem igen használhat. Nincs alkalma azt magára akasztani. Alig megyen máshová, mint a falubeli rokonokhoz. Oda pedig csak nem megy aranyórával, hogy kinevessék. Szóval olyan magamforma szegény embernek való feleség volt, aki nem azon igyekezett, ^ hogy félje keresményét elkölthesse, hanem hogy megtakaríthassa. Nem a hivalkodásban, hanem a házi teendők körüli munkálkodásban találta örömét. * Július hó végén az én unokaöcsém, Adám testvérem Gábor nevű fia, miután a 8. osztályból kitűnő calkulussal [eredménnyel] levizsgázott, a szent reverendát kétévi buzgó viselés 99 99 1 877. évi XX. törvénycikk: A gyámsági és gondnoksági ügyek rendezéséről; 1877. évi XXII. törvénycikk: A kisebb polgári peres ügyekben való eljárásról. 98
