Krasznay Péter naplójegyzetei 1861-1916 - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 38. (Nyíregyháza, 2010)
Krasznay Péter naplójegyzetei 1861–1916 (Forrásközlés)
azalatt, míg szekercével a hadnagy szállásától a kapitányig trappba lovagolt, a lóhátán megberetválkozott, és hogy Lembergbe egy másodemeleti ablakból kinéző szép nőt fakó ^ lován felugratva csókolta meg, a csekélyebb füllentésekhez tartoztak. A fia is hányaveti gyerek volt, előadásaiból mindég ki kellett kapcsolni az öndicséretet, hogy a történteket tisztán vehessük. Nem rosszakaratból füllentett, hanem az volt a természete, apjától örökölte. * A hivatalos ügyiratok már mint helyettesnek átadatván, azzal nem volt semmi teendőnk, azonban azokból először is a törvénykezés körébe tartozó peres ügyeket kellett három évre visszamenőleg kiválogatni, és két példányban szerkesztett lajstrommal átadni a nyíregyházi járásbíróságnak, Gégény és Berkesz községek kivételével, melyek akkor még a kisvárdai járásbírósághoz lettek beosztva. Minek megváltoztatása iránt sikertelenül tevén előterjesztést, azt eszközöltem ki a megyehatóságnál, hogy a demecseri körjegyzőség kétfelé osztassák, és Demecser nagyközséggé alakulván egy külön jegyzőt kapjon, Gégény- Berkesz pedig külön körjegyzőséggé alakuljon Gégény székhellyel. Később csakugyan átcsatoltatott Gégény-Berkesz Nyíregyházához törvénykezési tekintetbe, de azért a külön köijegyzőség megmaradt. * Azután az újoncállítási iratokkal gyűlt meg a dolgunk. Ugyanis 1872 előtt a sorozást az egész Dadai járásban egyedül a főszolgabíró vezette, amelyre tartozó összes iratok mind a főszolgabíró esküdtjének addig is kezelése alatt állván, nekem adattak által. Az ezek alapjául szolgáló állítási főkönyveket, sorshúzási s egyéb nyilvántartási, újoncösszeírási munkálatokat át kellett adnom az új felosztás szerinti járásoknak, és Nyíregyháza rendezett tanácsúvá emelt városnak, amely lajstromoknak szintén három évre visszamenőleg leendő kiírására az illető járási szolgabírák és Nyíregyháza város utasítva lettek. Nyíregyháza ki is küldötte hozzám Czupra Endre aljegyzőjét egy írnokkal, akik pár nap alatt ki is írták, illetve kiválasztották az őket illető lajstromokat és ügyiratokat. Azonban a Dadai közép járás új szolgabírája, Dobozy Ferenc egy barátságos levél kíséretében egy gyalogküldönctől [!] elküldte a nyomtatványait, hogy azokba írassam ki neki az őt illető állítási főkönyv s nyilvántartások adatait, és ugyanazzal a küldönccel még akkor nap küldjem el neki. Miből kitűnvén, hogy a kollégámnak ideája [elképzelése] sincs róla, hogy mi az a sorozás, hát az iratait visszatartván, küldöncétől [!] megírtam neki, hogy szánja el magát arra, hogy írnokostul együtt 2-3 napra hozzám eljővén, közbejöttömmel kiírják és elkülönítik irataikat, és egyszersmind tőlem alapos oktatást vesznek ezen fontos ügynek kezelése módozataira nézve. Aki is ajánlatomat elfogadván, pár nap múlva el is jött. Imokja helyett egy jegyzővel és egy nagy csomó tiszai kecsegével, amit feleségem nagy örömmel fogadott. Lakván ugyanis Dobozy Szabolcson a Tisza-parton, s úgy maga, mint a vele jött vencsellői jegyző, Virányi János igen elismerőleg nyilatkoztak az általam közlött, ide vonatkozó gyakorlati oktatások iránt. Azt sajnálták csupán, hogy a kecsegéhez egy kis liszkai szamorodnit [bort] is nem hoztak, amit azonban elmenőleg meg is ígértek, sőt meg is küldötték egy újabb kecsege szállítmánnyal. A Dadai alsó járás szolgabírája, Ónody Géza a sorozási ügyekkel már előbb Baranya megyében megismerkedvén, ily oktatásra szüksége nem volt. S így személyesen el sem jött, hanem csak az ímokját küldte érette, aki majd egy hétig bajlódott a kiírásokkal, amennyiben járása legnépesebb volt. Ahhoz ugyanis az egész alsó rész, úm. Eszlár, Tiszalök, Dada, Dob, Polgár, Szentmihály, Bűd, Tiszaladány, Tardos, Báj, Csobaj, Taktakenéz és Prügy tartozott. A közép járás állott 80
