Krasznay Péter naplójegyzetei 1861-1916 - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 38. (Nyíregyháza, 2010)
Krasznay Péter naplójegyzetei 1861–1916 (Forrásközlés)
Nagyfalu, Rakamaz, Tímár, Szabolcs, Balsa, Vencsellő, Kenézlő, Viss, Zalkod, Gáva, Bércéi, Paszab, Ibrány, Búj községekből. Az én járásom Kemecse, Halász között Kótaj, $2 Pazony, Oros, Tura-Sényő, Bogdány, Demecser, Gégény, Berkesz, Kék, Vasmegyer, Rád és Beszterec községekből állott, és Dadai felső járás nevet viselt. Székhely nem lett megállapítva, hanem mindenütt az egész megye területén az illető szolgabíró lakásán volt a hivatal, miért szerény, 100 forint évi lakbért élvezett, amiből akinek saját lakása nem volt, jókora, többnyire kétszeresével pótolva kellett lakást és hivatali helyiséget bérelni. A fizetés 800 forint, az utazási átalány 100 forint lévén, bizony igen szerényen voltunk fáradalmainkért jutalmazva. * Ezen év június havában alakult Debrecenben egy biztosító- és hitelintézet „Tisza” Biztosító [Társaság] és Jelzálogbank” nevezet alatt, melyben szerencsémre csak egy 100 forintos részvényt jegyeztem, mert az a könnyelmű kezelés folytán pár évi kínlódás után oly bukással oszlott fel, hogy a már befizetett részvények teljes értékét 10 forinttal kellett utánpótolni, hogy a passzívái fedezhetők legyenek. * Az év tavaszán már annyira haladt a Nyíregyháza-ungvári vasút építése, hogy az indó- és őrházak elkészülvén, a nyár folyamán azok benépesíttettek. Kemecsére is beköltözött egy Katits István nevű fiatalember állomásfőnöknek. Nálam azonnal jelentkezett, s egyszer s mindenkorra meghíva lévén, hol egyedül, hol a demecseri kollégájával és Bender nevű vasúti mérnökkel majdnem naponként belátogatott hozzánk. Minthogy a vonatok még rendesen nem jártak, csakis építési anyagokat szállító vonatok közlekedtek bizonytalan időben, s így meg-megtörtént, hogy a vasútisták itt mulattak, mialatt a vonat közelített. A hajdú azonban egy kis borravalóért az udvaron hallgatta a vonat fütyülését, mely pedig, más jelzési eszköze még nem lévén, minden őrházat előre hosszú füttyel figyelmeztetett, mit, minthogy a vonal keleti hajlással bír Demecser felé, már a 4. őrháztól lehetett az udvaromon hallani, mire aztán a vasútiak futásnak eredtek, és mindannyiszor sikerült nekiek a még igen lassan járó vonatot megelőzni kiérkezésükkel. Végre azon évi szeptember hó 27-én ünepélyesen megnyitották a vasúti közlekedést Kisvárdáig. Az Ivánka Imre vezérigazgatóval megjelent küldöttséghez igen sokan csatlakoztak Nyíregyházáról. Kemecsén Vitéz Mihály református lelkész oly szép beszéddel fogadta a küldöttséget, hogy Ivánka kijelentette, hogy még soha sem hallott olyat. Asszonyaink pedig ellátták az összes érkezetteket villásreggelivel. Annak végeztével seregestül elmentünk a vonattal Kisvárdáig, ahol nagy bankettel fogadtak bennünket, amely jó délutánig kitartott úgy, hogy setét este jöttünk vissza az új vasúton. E naptól kezdve azután igen célszerűen beosztott vonatjárás lépett életbe Kemecsén. Reggel 9 órakor és délután 6 órakor találkozott a kétfelől jövő vonat. * Ajárásom területén a közelekedési viszonyokat igen elhanyagolt állapotban találtam. Meglátszott rajta a gazdátlanság nyoma. Ugyanis hivatali elődöm, Báthy Károly Nyíregyházán lakott, és mint afféle prókátor ember csakis peres ügyekben szokott a járásban megfordulni, az utak jó karban tartásával nemigen törődött. Mely bajnak sikeresebb orvosolhatása céljából a megyehatósághoz tettem előterjesztést, hanem elutasító választ kaptam, és azt az utasítást, hogy szorítsam a községeket a határaikon lévő utak javítására. Amit azonnal foganatba is vettem. Legfőbb akadálya azonban a közlekedésnek abban culminált [tetőzött], hogy a járás területén átfolyó Nyírvíz-lefolyásoknak a közlekedési utakon hidjai 81
