Krasznay Péter naplójegyzetei 1861-1916 - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 38. (Nyíregyháza, 2010)
Krasznay Péter naplójegyzetei 1861–1916 (Forrásközlés)
foglalt, és egy másfél óráig tartó, sok ízben éljenekkel és tapsviharral meg-megszakított igen szép beszédet mondott. Minek végeztével Uray Géza fiüggetlen[ségi] párti elnök által üdvözöltetvén, és a közeli Pálfalvára utazott a vele jöttékkel. * Ezen évi július hó 31 -én halt meg Kemecsén Vitéz Mihály kemecsei evangélikus református lelkész 72 éves korában. Hagyván maga után Gyula, Lajos fiúkat és Mária leányát. Mindannyian nagykorúakat, és úgy maga szerzeményét, mint régebben elhalt neje, Mikecz Mária után bírt 300 holdnyi birtokot Kemecsén. Kiváló tudományos képzettséggel bíró férfiú volt. Szónoklatai azonban - monoton előadása és hibás, szuszogó beszéde miatt ^ - nem érvényesülhettek érdemük szerint, bár költői kifejezésekkel tündöklő, és mély tudományosságot eláruló tökéletes munkák voltak, akár egyházi, akár világi ügyekre vonatkoztak. írói pályán hírt, nevet szerezhetett volna magának sokoldalú képzettsége alapján, de nem volt annyi ambíciója, mi jóra való restségét legyőzhette volna. írói munkája egypár kötet. Idősebb fivérével, János nyírbaktai pappal közösen szerkesztett egyházi beszédeken kívül egyedül a Nyír című megyei lapban időnként megjelenő Nyírfalomb című humoros tárca cikkeire szorítkoztak, melyek azonban igen kitűnő humorral Íratván, az olvasóközönségnek sok jó órákat szerzett. Házasélete nem volt boldog. Még az 50-es évek közepén mint új kemecsei pap elvette Mikecz Máriát, Mikecz László kemecsei birtokos szép, fiatal lányát, akinek már anyja mint őrült halt el. Leánya is örökölte betegségét, s még fiatalon csendes őrült lett, és mintegy 8 évig élt e szerencsétlen állapotban a háznál gyermekei között, míg azután megváltotta a halál. Hát szegény pap barátomnak igen sivár élete volt mindvégig. Sőt, utóbbi éveiben gyakran megfeledkezett magáról, és be-berúgott. Azt mondotta, hogy azért kell sokat enni, hogy sokat ihasson reá. * Ezen évi október hó 11 -én igen szépen rendezett ünnepéllyel lepleztetett le a bodrogkeresz- túri határon - Kisfalud közelében - emelt emlékszobor, mely az 1849. évi január hó 22-23. napjain Keresztúmál és Tárcáinál, 25-én Tokajnál történt véres csaták emlékére közadakozásból emeltetett, melyekben 22-én Báthory Boldizsár ezredes Kisfaludnál és Keresztúmál, Schlick osztrák tábornok seregének balszámyát, 23-án Tárcáinál Buchheim, és Dessewffy ezredesek ugyanannak jobbszámyát és centmmát visszavervén, Klapka tábornok fővezérlete alatt Mádra, onnét Miskolc felé hátráltatta. Honnét azonban Schulczig osztrák tábornok alatt ötezemyi segítséget kapván, serege 13 ezerre szaporodott, mely elől Klapka hat és félezemyi serege a Tisza mögé, Rakamazra vonult vissza. Schlick már 25-én megtámadta őt, és Tokaj utcáin és Kistokajnál a Tiszaparton felállított ágyúiból nagymérvű ágyúharcot indított Klapka seregei ellen, és annak fedezete alatt tetemes gyalogsággal megkísértette a Tisza jegén a magyarok ellen a komolyabb támadást. De a 42. zászlóalj és 43. szabolcsi zászlóaljak által visszaveretvén, a 42. zászlóalj Tímár felől a Tisza jegén visszakergetett osztrákokat üldvözvén, a Tiszán is átnyomult utánuk, és a németek visszavonulási útját elzárással fenyegette. Miért is Schlick sietett seregeit, különösen ágyúit Tokajból kivonni és Mádra koncentrálni, hová Klapka másnap utána indulván, a támadást megelőzve, Kassa felé sietve vonult vissza, ahová azonban Görgey a bányavárosokból közelegvén, Schlick onnét Nagyida felé menekült. A leleplezésnél a szabolcsiakból én, Borbély Gáspár, Géczy Adám voltunk jelen mint 48-as honvédek, kik azonban mindannyian a II. hadtestnél Aulich alatt szolgálván, ezen csatározásokban nem vehettünk részt. Ezen háromnapos csatározások menetelét Karsa Ferenc 48-as főhadnagy a 42. zászlóaljból adta elő a leleplezési ünnepélyen, mint aki azokban jelen volt, most pedig 135
