Krasznay Péter naplójegyzetei 1861-1916 - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 38. (Nyíregyháza, 2010)
Krasznay Péter naplójegyzetei 1861–1916 (Forrásközlés)
árvaszéki ülnök Sátoraljaújhelyben. Az ünnepély díszszónoka volt Matolay Etele alispán, ki mint kapitány vett részt a tokaj-keresztúri csatákban. Igen szép versben énekelte meg a napok dicsőségét Bajusz József ügyvéd, ki szintén mint főhadnagy vett részt e csatákban. Az emlék igen szép, kies helyen, a Szerencstől Sátoraljaújhelynek vezető vasútvonal mentében van elhelyezve, alig 18-20 ölre a vasútvonaltól. Mintegy 10-12 méter magasra emelt kerek, hordott domb tetej éré van az obeliszk felállítva, melynek zöld gyeppel behantolt oldalát a hegyaljai városok 20 legszebb leánya a leleplezés alatt a dombra libasorban a feljáró lépcsőzetén felérvén, kezeikben veres, fehér és zöld nagy papírdobozokban felvitt virágokkal szórták be. Gyönyörű látványt nyújtott azok felvonulása, amint a dobozok színe szerint beosztva mentek fel, és odafent a domb tetejét körülállták. Úgy látszott, mintha hófehér háttér mellett egy óriási nemzeti szalag húzódnék fel a domb tetejére, és azt ugyanazon rendben folyná körül, amint azon körül felálltak, hogy dobozaik tartalmát az alattuk lévő zöld domboldalra szórják. * Hogy az ezen év tavaszától kezdve késő őszig tartó világkiállítás131 állott fent, és hogy az mily nagyszerű stylben [stílusban] és rendben, és mily óriási költséggel lett felállítva, e helyen felesleges annak leírásával kísérletezni, hiszen annak mivoltáról számtalan, éspedig megfelelő szakértelemmel szerkesztett leírásokkal és képekkel s ábrákkal díszített munkálatok láttak napvilágot, melyek az egészet felölelő és előtűntető tartalommal közkézen forognak. Minél fogva erre nézve csak azt jegyzem meg, hogy hivatalos elfoglaltatásaim miatt csakis szeptember hó 20-án vehettem magamnak 8 napi szabadságot, hogy a kiállításon megjelenhessek, s így az ottani tapasztalataimról sem referálok. Csupán annyit jegyzek meg, hogy a majdnem minden terjedtebb kiállítási osztagban található viaszkábrák oly élethíven voltak elkészítve, hogy igen sokszor az élőkkel tévesztették össze. Miről már megérkezésemkor több anekdotákat hallottam, de azok előttem hihetetlennek látszottak, míg egyszer magam is meggyőződtem róla, hogy lehetséges. Ugyanis amidőn a kiállítás egyik részén felállított magyar falu tipikus házai közt a Szabolcs megyei szentmihályi házhoz Gönczy István vöm és Gergelyffy Mihály bogdányi birtokossal megérkeztünk, az annak tornácán ülő Kató Bálint szentmihályi községi hitesre Gergelyfy odamutatott, azt mondván: hogy ez is olyan, mintha élő volna. Mire Kató uram feláll és kalapját levéve, szerencsés jó reggelt kívánva, abbeli örömének ad kifejezést, hogy mennyire örül, hogy engem friss egészségben tisztelhet. Ami azután Gergelyfy Miskát annyira zavarba hozta, hogy amint a ház belsejébe bementünk, az ott egy asztal köré ültetett szentmihályi népviseletbe öltöztetett viaszfiguráknak jó reggelt kívánt, és a szép búzakenyér-szeléssel foglalkozó viasz háziasszonynak azt mondta, hogy nekem is szeljen egy darabot néni. Mire már Kató uram nem állhatta meg, hogy hahotára ne fakadjon. Akiállításról esténként mindég a földalatti vasúton mentünk vissza a városba, melyből aszerint intéztük a kiszállást, hogy ahhoz a színházhoz, amelyikbe menni szándékoztunk, közel essen. Színház után mentünk azután omnibuszon szállásunkra, mely az Üllői út alsó vége felé volt. Harmadnapra Mariska leányom is megérkezett férjével, és velük s más ismerősökkel igen jól töltöttünk még vagy három napot. Azután nevemet a Nemzeti Múzeum részére nyitott Aranykönyvbe beírván, szeptember 30-án hazaérkeztem. A beírásról szóló diploma irataim között megvan. 131 Ferenc József 1896. május 2-án nyitotta meg a Városligetben a millenniumi kiállítást. 136
