Krasznay Péter naplójegyzetei 1861-1916 - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 38. (Nyíregyháza, 2010)
Krasznay Péter naplójegyzetei 1861–1916 (Forrásközlés)
jutalmat hozott, ti. Szabolcs megye bizottmányi közgyűlését május 8-ról 20/888. Bgy. számú határozatát; továbbá a Tisza-szabályozó társulat május 2-ról szóló közgyűlési 242. sz. végzését; és végre Tisza Kálmán belügyminiszter elismerő nyilatkozatát, melyekkel dicsérőleg emlékeznek az árveszélynél tanúsított kiváló ügybuzgalmamról, és feltűnő szakértelemről tanúskodó ténykedéseimről. Azonban a Tisza társulat elég szűkkeblű volt kétheti élelmezésem díját, az azt előlegező, helyesebben természetben adó Korocz Károly töltésfelügyelőnek fizetetlen hagyni. Miről utólag tudomást szerezvén, én fizettem ki Korocznak. * Az ország központján működő díjnokok egyesületének pénzalapja javára a hozzám ^3 intézett kérelmük folytán tetemes segélyösszegeket gyújtván, azt az ezen évi október 26- án tartott közgyűlésük meghálálandó, az egyesület dísztagjául választott meg, melyről szóló díszokmányt értékesebb irataim között őrzöm. * Sándor fiam ezen évi június hóban jogi tanulmányait bevégezvén, bár a törvénykezési pályára volt szándéka lépni, addig míg ott fizetéses gyakornoki állás üresedik, Zoltán János alispán őt a megyéhez vette fel. Hol a ritka képzettségű alispán mellett alig félévi ott működése alatt saját elismerése szerint is sok jót tanult. Azok között nem utolsó helyet foglal el az, hogy megtanulta tőle, hogy dohányzás nélkül igen jól meglehet az ember, és sok drága időt meggazdálkodik azáltal, hogy azt ilyen szükségtelen kedvtelés gyakorlására ne pazaroljon [!]. Ezen kívül megtakarítja az azáltal igényelt kiadást is, ami egy szegény gyakornoknál igen is számba vehető dolog. Év végénél Zoltán János országgyűlési képviselővé választatván, alispáni állásáról lemondott, és helyére Miklós László választatott meg. Sándornak pedig a tiszalöki járásbíróságnál egy fizetéses gyakornoki állás üresedvén meg, oda még december hó közepén elutazott, és itt érte meg az 1889. évet melynek első napján délelőtti 11 órakor a járásombeli jegyzők - kettő kivételével - Géczy Adám kemecsei jegyző vezetése alatt megjelentek hivatalomban, és véletlenül ott nem lévén, házamhoz jöttek, és 20. évi szolgabírói szolgálatom alkalmából csinos beszédben gratuláltak nekem. Én el akartam azzal utasítani az ovatiót [üdvözlést], hogy még csak 19 éves szolgabíró vagyok, ők azonban kijelentették, hogy amennyiben már azt megelőzőleg öt évig megyei esküdt voltam, így ma tulajdonképpen 25. éve szolgálom a megyét, tehát így még több érdemem van arra, hogy nekem tisztelegjenek. Kértek, hogy ne csak a tisztelgésüket fogadnám el, hanem egyszersmind azt a csekély emléktárgyat is, mit oly igaz örömmel nyújtanak e nap emlékéül nekem. Azzal egy 160 forintos szép aranyórát akasztottak reám, és kijelentették, hogy e napot egészen itthol, házamnál velem akaiják tölteni, miután arra a ház asszonya által meghíva lettek. Akkor sült ki azután, hogy feleségem tudta, hogy mire készülnek, és alattomban készült a vendégek ellátására. Akikhez még Mikecz János és Fejér Barna öcsém is csatlakozván, poharazás, kártya, dalolás tánccal vegyesen másnap reggelig folyt a jubileum. Melynek híre a lapokba jutván, sok jó ismerőseim, közöttük egy pár 48-as honvédbajtársam gratulációit hozta meg. 118
