Krasznay Péter naplójegyzetei 1861-1916 - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 38. (Nyíregyháza, 2010)

Krasznay Péter naplójegyzetei 1861–1916 (Forrásközlés)

*

Úgyanezen évben jöttünk véletlenül nyomára egy rendszeres betörésekkel párosult rablásnak. Úgyanis egy Varga István nevű hajdúm, aki nálam, mint ostoros kocsis és hajdú összesen 9 évig szolgált, de pár év előtt lopás gyanújába esvén, többé megbízható nem volt, tehát elbocsátottam, de ő azért más három társaival folytonosan lopta a pincémet, magtáramat. Ezen kívül még Nemes Gyulánál, Márkus Józsefnél, Pásztor Tamásnál mindenütt tolvajkulccsal jártak lopni. Ami ezen évben véletlenül kipattanván, a tettesek megbüntettettek. Jelesül Varga István kapott 5 évi, Sinka Dániel 3 évi, Udvarhelyi János és Papp Ferenc két-kétévi fegyházat, és kártérítésre ítéltettek. A kártérítés azonban va- gyontalanságuk miatt nem volt foganatosítható, pedig bizony érzékeny kárt szenvedtem. Különösen a pincémben, honnét a még 1878-ban főzetett 130 magyar icce kitűnő szilvapálinkámat utolsó cseppig elhordták, és egy hordó szamorodni tokaji boromnak fele sem maradt meg. Azt, hogy a csapon álló kemecsei borokból és a magtárban lévő gabonából mennyit hordhattak el két év alatt, még hozzávetőleg sem lehetett megállapítani.

*

Katits most az egyszer jól mozdult. Sikerült neki az éppen üresedésben lévő Legenye- Mihályi nagyállomás főnökségét elnyerni, amit maga is sokallott magának, és április hó 10-én már átköltözött. Ahol oly boldognak érezte magát, hogy magam is hinni kezdettem neki, hogy ott már meg fog nyugodni egy jó darabig, amidőn azt esküdözte, hogy ez a hely az ő igazi nagyúri szállásával annyira tetszik neki, hogy haláláig nem fog onnét mozdulni.

De feleségem megjövendölte, hogy nem fog ott három évet kitölteni.

*

Amidőn Sándor fiamat ősszel Iglóra felvittem, mindenféle gyümölcsöt ládára és kosárra pakolva vittem vele, amelyekből egy Geyer Gyula nevű pomológiával [gyümölcskertészettel] foglalkozó tanárjának mutatványokat vitt. Kinek azok között egy nálunk nemtudom, Szatmárban penyigei szilva néven ismeretes, nem sokat mutató, de rendkívül termékeny és mindenre használható szilva ragadta meg a figyelmét. Azonnal írt nekem, hogy annak nevét, származását közölném vele. Minthogy az még javában érett, egy jó nagy kosárral küldöttem neki, és leírtam, hogy befőzésre, aszalni és lekvárnak is első helyen áll.

Ami legnagyobb érdeme, évről évre rendkívül dúsan terem. Kevés idő teltével írt nekem, hogy a küldött szilvának 1/3 részét befőzte, másikat aszalta és harmadikból lekvárt főzött, és mindeniknél a legjobb tulajdonúnak találta. Ebbéli tapasztalatait a kertészeti lapoknak is megírta. Kér belőle néhány oltóvesszőt. Én vesszőt is, és éppen magról vetett csemetéim is lévén, azokat is küldtem neki. A lapokban pedig úgy elhíresztelte az én aprószemű szilvámat, hogy még azon évben több helyekről, többek közt a Keszthelyi Gazdasági Intézet részéről folyamodtak hozzám oltóvesszőkért. Persze hogy mindenüvé készséggel és ingyen szolgáltam.

*

Még ezen évben bérbe adtam a regálét három évre 1535 forint évi bérért Grosz Majer kemecsei lakosnak 1882. január 1-től 1884. december 31-ig.

*

A tavaszi hóolvadásből eredő csapadékok beszivárgása után a nyírvíz-gyűjtő csatorna ^ kiépítése nagy erővel folyamatba tétetett. A vonal mentén mindenütt élelmezési bódék állíttattak fel. A partos helyeken az ásás akadálytalanul folytattatott, a laposabb helyeken pedig az akadályul szolgáló csapadékvizek vezérárkokkal és szivattyúzással is továbbíttattak. A mérnökök egy része Mezey Gyula vezetése mellett Kemecsére tette át

102