Krasznay Péter naplójegyzetei 1861-1916 - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 38. (Nyíregyháza, 2010)
Krasznay Péter naplójegyzetei 1861–1916 (Forrásközlés)
tették meg. Ez a megnyitás már november hó végén történvén, és a szigorú tél csakhamar beállván a további munkálkodást tavaszra halasztották. * Megemlítendő még, hogy a phyloxera vastetrix [szőlőpusztító gyökértetű] veszedelmes szőlőbetegség az ország legnevezetesebb szőlőterületein nagy erővel fellépett, minek tovaterjedése meggátlását célzó törvények is hozattak. De bizony az a törvények holt betűit nem respektálja, hanem napról napra nagyobb kiterjedéseket vészén. Ami ellen - minthogy a szőlőtőke gyökereit a föld mélyében támadja meg - védekezni sem lehet. Hanem csak könnyes szemmel nézni, hogy teszi tönkre a legszebben viruló szőlőterületeket, kirágva gyökereikből az éltető erőt és nedvet. 1881. év Ez az év egy oly nagymérvű szerencsétlenséggel köszöntött be reám, amely az én eddigi nyugodt életemet teljesen megzavarta, és mint előre sejtem termérdek gondot és nyugtalanságot fog az én jövőmre halmozni, amelyek hogy fognak végződni, Isten a megmondhatója. Az történt úgyanis, hogy az én Piroska leányom férjéről, Laskay Istvánról mostmár házasságuk negyedik évében lett nyilvánvalóvá, hogy annyira el van terhelve adósságokkal, hogy azok kamatait többé ezen különben is szerencsétlen gazdasági viszonyok között fedezni képtelen lévén. Úgy a földhitelintézet, valamint a nyíregyházi takarékpénztár részéről bepereltetett, és a két rendbeli követelés 18-19 ezer forintot meghaladja. Azon kívül is több ezerre menő váltóadósságai vannak, melyeket már az előbbi tartozások kamatainak fedezésére szedett fel. Az utóbbiaknál mintegy 5000 forintra én vagyok a kezese. Mondanom sem kell, hogy megmentésére még csak nem is gondolhatok. Csak így is magam is tönkre ne menjek kezességeim folytán. S így a tönk bekövetkezett. A mintegy 380-400 holdnyi birtoka, melynek legalábbis fele az utóbbi esős évek $0 alatt vizek által lett borítva, árverésen eladatott 17 ezer forintért. Megvette Haás Mór azon kijelentéssel, hogy év végéig csak bérlőnek tekinti magát, és ha addig jobb vevő ajánlkozik, szívesen átengedi annak a birtokot. Addig pedig Laskay a lakóházban benne lakhat. Mindent megkísérlettünk, de vevő olyan, aki a vételárnál többet adott volna, nem találkozott. S így Haasszal a végleges eladást az év vége felé megkötöttük, oly feltétellel, hogy ő még 3000 forintnyi váltóadósság fizetését elvállalta. Az évi haszonvétel fejébe is ezer forintot fizetett, s így neki a birtok költségekkel együtt 22-23 ezer forintba esett, aminél azon időben nem is ért többet. így is fentmaradt mintegy 3000 forint adósság, miből 2000 forintot én fizettem ki, a birtokomra vevén fel 2000 forint földhitelintézeti kölcsönt. De még akkor is fentmaradt a kemecsei népbanknál 700, a nyíregyházi takarékpénztárnál 500 forint tartozás, melyekért én és Zoltán Imre, Laskay első feleségének a fivére voltunk együtt kezesek. Ezekre nézve hárman abban állapodtunk meg, hogy ahhoz, hogy azokat Laskay valaha kifizethesse, remény nem lévén, a kemecseit én, a nyíregyházit Zoltán egymás jótállása mellett törlesztgessük. Esetleg, ha módunkban lesz, ki is fizessük. Míg Laskay élt, én törlesztgettem a kemecseit. Zoltán azonban csak kamatot fizetett a nyíregyházira. Laskay anyja az év alatt meghalt, s így amidőn Laskaynak ki kellett a házból költöznie, ő elment segédjegyzőnek, Piroska leányom hazaköltözött két kis gyermekével, két és félévesekkel. A Zoltán Boriskától való két fiút pedig elvitte nagyanyjuk, Zoltán Miklósné, akiknek anyjukról Sényőn 140 holdnyi örökségük volt. 101
